Reggeli terepszemle a szigeten

Vasárnap reggel Tamás barátommal kinéztünk a lucernáshoz, ahol régebben oly sok szép fotós élmény részesei lehettünk. A részben lekaszált területen nem találkoztunk egyetlen őzzel sem, egerész ölyvek viszont szép számmal akadtak. A bálák tetejéről figyelték a hirtelen fedezék nélkül maradt pockok mozgását.

Egy fácán tyúk óvakodott ki a magas fűből a nyílt területre.

Néhány nyulat zavartunk meg reggeli játszadozásukban. Egyikük úgy gondolta, hogy láthatatlanná válhat, ha meghúzza magát.

Egy barna réti héja viszonylag türelmesen viselte, hogy kilessük a vadászatát.

Az útszéli nyárfa árnyékában egy vadgerle szedegetett, sokáig vártuk, hogy napfényben is megcsillogtassa tollazatát.

Megdobbant a szívem, amikor egy egész búbosbanka család tipegett velünk szembe a gazzal benőtt földúton. Mire felocsúdtam, és megcéloztam, már csak egyikük maradt ott, egy jókora kukaccal a csőrében.

Visszatértünk a gyurgyalagos helyünkre és még vagy fél óráig figyeltük a madarakat. Egyetlen képet készítettem, egy szitakötőt zsákmányolt gyurgyóka pihent meg pár pillanatra a beszállóágunkon.

A hazaúton még egy fácánkakast próbáltunk a hangjával dürrögésre bírni. Csak annyit értünk el, hogy fedezékéből előbújva megmutatta magát, de még a szárnyát sem emelte meg.

"Nagy" kép nem született ezen az átlagos reggeli fotózáson, mégis jó visszagondolni rá.