KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. március 30., szombat

2013. március 29., péntek

Gólya hozta hó

Az ember azt gondolná, hogy a gólya meghozza a tavaszt. Az első példány meg is érkezett Turára, még március 25-én. Akkor csak messziről láthattam, de másnap közelebb álldogált az úthoz. A begyén felborzolt tollakkal fagyoskodott, talán azon töprengett, hogy miért sietett annyira? Pedig még nem is tudhatta azt, amiről a híradások szóltak, vagyis, hogy újabb hóesés, netán hóvihar várható.




A fagyos szél ellenére felderítésre indultam a határba. Megláttam egy lapuló nyulat, megindultam feléje, de ő nem várt be, megiramodott és csak biztonságos távolságban állt meg körülnézni.


Mozgásommal felriasztottam egy nádban fekvő őz csapatot. Az egyik bak elvált messzire futó társaitól és éppen engem megkerülve vágtatott kiszemelt menedékhelye felé, jó alkalmat nyújtva egy mozgástanulmány készítéséhez.






Másnapra leesett az előre beharangozott hó. A gólya helyett egy békászó szürkegémet találtam a vizes réten.


Mi mást is tehettem volna ilyen időben, ismét csak a lesemnél kötöttem ki, ahol élénk madár forgalom örvendeztetett. 




Természetesen az ölyveknek is tettem ki ennivalót. Sokat nem is váratott az első madár.




Hamarosan megjelent a második ölyv is, de tisztelettudóan megvárta, amíg az első átadja neki a helyét.



Lakmározás közben is gyanakodva nézdegélt körül, egész megjelenése félelmet tükrözött. Talán egy újabb vetélytárs támadásától tartott? 


A támadás és az azzal járó látványos viadal sajnos ezúttal is elmaradt. 
Sokáig nem tudtam, hogy miért olyan furcsa ez a madár? Már a testtartása is szokatlan, karcsúbbnak látszik, de a legfőbb különbség az, hogy a szeme sokkal világosabb, mint az egerészölyveké. Elég csak az első madárral összehasonlítani. A madárhatározót átnézve fiatal darázsölyvnek tűnik. Csak nem ?!!!
( Hát tényleg NEM! Hozzáértők egerészölyvnek azonosították a madaramat. Szamárság volt csupán a világos szem alapján egy másik fajt feltételeznem. A darázsölyv Afrikában telel és legkorábban április végén érkezik meg hozzánk. )


A csirke elfogyott, az ölyv elrepült, én pedig meguntam ezt a tavaszi fehérséget. Most már azt mondom, hogy hóból is megárt a sok! Pedig még másnap is esett, újra lapátolhattam. A húsvét itt van a nyakunkon és bár a havazás mára esőbe fordult, még mindig havas háztetőket látok, ha kinézek az ablakon. Uncsi! Követelem, hogy a tél azonnal MONNYON LE!

2013. március 25., hétfő

Télies tavasz

Bár a mostani időjárás nincs tekintettel a naptárra, de a horányi erdő korai vadvirágai a hideg tavaszban is virítanak már.

Som
Tavaszi csillagvirág
Odvas keltike
Ibolya






Nyárfa barka



2013. március 22., péntek

Hófehérke

Az itatóm továbbra is madarak nélkül várakozik. Nem csoda, hiszen a késői havazás és a sűrű esőzések miatt sok a pocsolya mifelénk. Talán érdemes lenne szétnézni a korábbi években megismert belvizes tavacskáknál - gondoltam. Szerdán, a hét egyetlen kellemes napján el is indultam egy autós felderítésre. 
A 32-es út mentén nagy vizeket láttam, de madarat csak elvétve. Azért két távoli kócsag kiszállásra késztetett. 


Máshol egy nagy csapat fenyőrigó táplálkozott a vizenyős réten.


Egy kisebb csapat daru keringett hangos krúgatással, talán pihenőhelyet keresve, de aztán végül mégsem szálltak le.


A keresett tavakat végül nem találtam meg, illetőleg egy távolabbit a felázott földúton nem tudtam megközelíteni, így felderítésem eredménytelen maradt.
Délután ismét a turai belvízhez látogattam. A ritkás nád fedezékében várakoztam, amíg egy kisebb tőkés réce csapat úszott ki a sűrűből. De nicsak, egy fehér is van közöttük! Ez micsoda szerzet? 


Még fel sem ocsúdtam meglepetésemből, a kacsák nagy robajjal felrepültek.






Azóta sem tudom, hogy mi lehet ez a madár? Albinó tőkésréce, valamiféle hibrid, vagy egy visszavadult házikacsa? Ahhoz nagyon sportosnak mutatkozott, hiszen minden gond nélkül tartotta a csapásszámot a többiekkel és magasba emelkedve messzire repült. A madárhatározót hiába forgattam, nem lettem tőle okosabb.
Az index taxon topikjába nem tudok képet feltölteni, így továbbra is tanácstalan vagyok. Tud valaki segíteni Hófehérke meghatározásában?
...
Itt a megoldás:  a birding.hu-ról származó meghatározás szerint a madár tőkés réce, de leucisztikus, azaz nem albínó, hanem egy génmutáció következtében szervezete alig állít elő bőrpigmenteket. Normális színezete élete során kifehéredett. Köszönet Kókay Bencének a meghatározásért.

2013. március 17., vasárnap

A tél orvtámadása

Március 15-re az egész országot meglepte a viharos széllel érkező havazás, sokfelé katasztrófahelyzetet okozva. Mi Turán csak egy szelíd verziót kaptunk belőle, de a naptárral mit sem törődve újra téli képét mutatta az erdő.


A bíbiccsapat a széllel dacolva gubbasztott a jégbe dermedt vizenyős réten, de amint észrevették érdeklődésemet, szárnyra kaptak.




Aznap hiába ültem ki a lesbe és figyeltem madaraim sürgését az etetőn, az üveget hamar belepte az északi szél által űzött kavargó hópihék áradata. Be kellett látnom, hogy széllel szemben még fényképezni sem lehet. :)
Tegnap ragyogó napsütésre ébredtem. A hó és a napfény ritkán jártak együtt az idei télen, igyekeztem tehát kihasználni a jó lehetőséget és ismét bebújtam a les üvege mögé. A jó fényben ölyvek csatáját szerettem volna fotózni, de a felszolgált csirkelakomára csak egyetlen madár érkezett. Ilyen az én szerencsém. 











Volt még egy meggyvágóm és néhány szajkóm. Ezzel kellett beérnem, de ez is több, mint a semmi.



Mire hazaértem, már élénken csurgott az eresz és a hideg dacára a melengető napsugaraknak köszönhetően mára már alig maradt valamicske hó. Persze jól van ez így, elég volt a télből. Most már tényleg jöjjön a várva várt TAVASZ!