KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. február 26., kedd

Egy hét Egyiptomban

Régi álmom vált valóra ezzel az utazással. Az én koromban már legfőbb ideje a "bakancslista" összeírásának és ennek élén szerepeltek nálam a piramisok.
A nagy kalandot tervezgetve komoly gondot okozott, hogy melyik fényképezőgépemet vigyem? Terjedelme és súlya miatt végül itthon hagytam a nagy gépet és csak a kis úti kompaktomat vettem magamhoz, bár előre tudtam, hogy meg  fogom bánni ezt a döntésemet.
Úgy is lett: már a hurghadai repülőtéren akadt fotózni való. 
Madarak
A két pásztorgém mintha csak engem várt volna a buszparkolóban.


Később meglepve tapasztaltam, hogy mennyire gyakori ott ez a faj, sokszor piszkos tollazatuk a szeméttelepek gyakori látogatásának következménye.
A szálloda kertjében a mi vadgerlénkhez nagyon hasonló madarakkal találkoztam. A határozót már idehaza átböngészve pálmagerlének gondolom az alábbi tubicát.


Szinte hihetetlen, de ugyancsak a szállodánál kaptam lencsevégre a szélben vitorlázó halászsast is.


Egy kis kékbegy gyakran tűnt fel az örökzöld bokrok alatt és több alkalommal hagyta magát fényképezni.



A tengernél sirályokat fényképezhettem, kár, hogy csak a kis masinámmal.


Egyik reggel napkeltét fotózni indultam. A tengerparti kőről egy jégmadarat riasztottam el. A későbbi  buszkirándulások során nagyobb rokonának a tarka halkapónak több példányát is láttam, amint az öntözőcsatornák felett szitáltak, vagy éppen a villanydróton üldögéltek. De láttam még ezeken kívül csilpcsalp füzikéket, cigánycsukokat, barázdabillegetőket, szürke varjakat, ölyveket, nagykócsagokat és persze verebeket.

Emberek
Az egyiptomi emberek nagyon barátságosak, segítőkészek voltak. Fényképezésükhöz érthető módon azonban engedélyt kellett tőlük kérni. Különösen igaz volt ez a nőkre. Beleegyezésüket gyakran némi baksis megfizetésével kellett kiérdemelni.

Buszsofőr
Hasszán, a pincér
Zenész
Zenész
Kéregető nő és kislánya
Tevehajcsár
A rend őre a műemléknél
Árus
Kompos
Fiatal nő
Beduin asszony
 Nevezetességek
A Hurghada - Cairo közötti 480 km-es utat hat óra alatt tettük meg. Elsőként az Egyiptom Múzeumot csodálhattuk meg. Fényképezni sajnos csak kívül lehetett, így nem tudok saját képet mutatni a legnagyobb kincsről, Tutankhamon 11 kilogramos színarany halotti maszkjáról.

A múzeum bejárata egy szfinxszel
Délután a gizai piramisokhoz buszoztunk. A kivételes élményt, hogy ott állhatok az évezredek tanúinál, sajnos megkeserítette a rengeteg árus és tevehajcsár szűnni nem akaró tolakodása.





Egy másik napon Luxorba látogattunk. A Királyok völgye tizenöt feltárt sírkamrája közül hármat tekinthettünk meg, sajnos ismét csak fényképezőgép nélkül.


 Hatsepszut fáraó templománál azonban már fotózhattunk.

Hórusz isten szobra
A templom szobrai
A Memnon kolosszusoknál rövid pihenőre álltunk csak meg és ismét közelharcot vívtunk az árusokkal.

Kolosszusok
Délután az ugyancsak világcsodának számító karnaki templom megtekintésére volt lehetőségünk.

A templom fő fala
Néhány a 136 oszlop közül
A tenger
Szerintem a Vörös tenger és csodálatos élővilága legalább annyi turistát vonz Egyiptomba, mint a piramisok.




Hangulatok



Napkelte a tengernél
Napkelte a hegyek között
Napkelte a strandon
Napkelte a kertben
Este a strandon
Este a kertben
Napnyugta a sivatagban
Ez a néhány, hevenyészve rögzített turista fotó csak arra alkalmas, hogy felvillantsa néhány emlékemet erről a gyönyörű, titokzatos, hatalmas országról és ellentmondásos, feszültségektől terhes társadalmáról.
Nem hiszem, hogy bárkit, aki megteheti, bátorítani kellene egy Egyiptomi utazásra, de én azért megteszem.


2013. február 14., csütörtök

Három havas nap

Miközben a Dunántúlon tombol a tél, elzárt utakról, elakadt járművekről hallunk a hiradóban, nálunk Turán már nyoma sincs a hónak. Legnagyobb sajnálatomra csak rövid ideig tartott. Lehet, hogy kevesen osztják a véleményemet, de én kedvelem a havat és szeretem a havas képeket.

Hétfőn volt a legszebb a táj, szűz hó fogadott a lesnél. A beszálló ágat vastagon takarta a fehér csapadék, eleinte csak a madarak landolásának helyén vékonyodott meg kissé. Az alábbi három kép még korán reggel készült, aztán a figyelmem az ölyvek felé fordult. Az akkori ölyves fotóimat az előző bejegyzésben már megmutattam.





Kedden nem akartam háborgatni az előző napon jóllakatott ölyveket, inkább egy barátomat kísértem el szarvas fotózásra. Többnyire az előző alkalomhoz hasonló képek készültek, de azért néhányat ezek közül is megmutatok.






Érdekes volt újra megfigyelni a szarvasok bundájában élősködők után kutatgató cinegéket, vagy a kiszórt kukoricára pályázó cirtomsármányokat, amint a szarvasok orra előtt szedegettek.



Szerdán már erősen olvadt és csak foltokban maradt meg a hó a lesemnél. A cinegéket és a verebeket nem számítva elsőként egy régen látott fakopáncs fiú látogatott be az etetőhöz.


Az ölyvek szokatlan hirtelenséggel jelentkeztek. Össze is ugrottak, de aztán egyikük a könnyen kiszabadított hússal elrepült és hiába pótoltam a csalit, többé már nem tértek vissza.



Az unalmassá vált délelőttöt csak néhány meggyvágó érkezése színesítette. Addigra már több helyen csurgott, csepegett a hólé a les tetejéről, vízcseppekkel szórva tele az ablakot és a háttér ismét sárgásbarna árnyalatot kapott a hó alól előtűnt száraz növényzettől.


 Ez volt a turai havas napjaim története, képekkel illusztrálva. Jól esett a hó, no meg a fotózás, de mindkettő tarthatott volna tovább!  :)