KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére és megörökítésére.)

2014. október 21., kedd

Őszi egyveleg

Ragyogó őszi időjárásnak örülhettünk a hétvégén. Igaz, hogy megint hiába próbálkoztunk dámbikát fotózni és a szelíd rókalány is eltűnt a környékről, immár végérvényesen. Egy fotózással egybekötött délutáni kirándulás a Dunakanyarba azonban minden veszteségünkért kárpótolt. Éppen jókor értünk a Visegrád alatti kilátóhelyhez, éppen akkor, amikor a vakító napfény végigömlött a nagy folyó vízén.


Az erdei pihenő körül már színesedő levelek jelezték a közeledő lombhullást. Áprily gyönyörű sorai jutottak eszembe: " Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent..."


A kis patak kiszélesedő öblének vízén a lebegő sárgult levelek és az ég tükröződése most is megérintett.


Mint ahogyan a patak kőágyában fennakadt levelek felett átzuhogó víz látványa is kattogtatásra késztetett.


Sok hasonló képet készítettem már ugyanitt a korábbi években, de ezt most sem hagyhattam ki.


A vízesés alatti tavacskában kisebb-nagyobb buborékok keletkeztek és pattantak szét a nagy kavargásban.


Ez juttatta eszembe egy korábbi képemet: az erjedő cefréből idővel testet-lelket melengető finom pálinka lesz a hosszú téli beszélgetésekhez. ( Így legalább ezt a fotót is elsüthettem.)


És a vadszőlő vörös leveleinek láttán sem tudtam ellenállni újabb "mázolmányok" készítésének.


Tudom, ezek a fotóim már nem újdonságok, sokszor alkalmazott rutin felvételek, számomra mégis szórakoztatóak és remélem, másokat sem fognak untatni.
A hétvége azért régen remélt képekkel is szolgált, melyeket a szarvasok szolgáltattak. Szép számban és viszonylag jó fényben mutatták meg magukat, sőt a bikák még egy-két megkésett bőgést is bemutattak.



Az alábbi képnek örülök leginkább. Még címet is adtam neki.

Idill
Bizony jó volt kihasználni ezt a napfényes hétvégét, mert nyakunkon az ősz csúnyábbik fajtája hideggel, széllel, esővel, amikor már jobb a szobában emlékezni az elmúlt szépségekre.