KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. április 21., kedd

Újra a lesben

Hosszú idő után a minap kiültem a lesbe. Szórtam ki magot és egy darab csirkehúst is kitettem. Az erdei pintyek és a zöldikék hamar odataláltak.



A helyileg illetékes fácán kakas a bokorban dürrögött. Hogy kicsaljam, a telefonommal én is kakaskodtam kissé. A féltékenység nagy úr, csakhamar kijött a kakas.


Hívogatta a tyúkjait, de azok nem engedelmeskedtek, így visszabújt a bokorba és ott mondta tovább a magáét. Később a bokor mellett, az árnyékban eljárta a táncát. Bíztam benne, hogy lesz még jobb alkalom és valóban.




A délután folyamán ezt többször megismételte, úgyhogy nem panaszkodhatok.



Az egyik jelenetből készítettem egy animációt. Ez volt az első ilyen próbálkozásom, talán emiatt sikerült örökmozgóra. :)
















Egyszer csak vijjogást hallottam és két ölyv penderült be a színre egymással hadakozva. Nyilvánvalóan a hús tulajdonjogáért folyt a harc.



Átmenetileg mindkettő elrepült, aztán némi kivárás után egyikük visszaóvakodott és a másiktól tartva, nagy elővigyázatosan enni kezdett.



Hosszan falatozott, miközben a fácánkakas is visszatért, így egy képre kerülhettek.


A másik ölyv megérkezése végül megzavarta az elsőt, aki jónak látta odébbállni...


...így helyet cseréltek a húsnál.



Helyesebben a hús maradékánál, amely hamar elfogyott és így félrevonult, majd elrepült a támadó is.


Amint a képek mutatják, eseménydús délutánt töltöttem a lesemnél, ahol hiába a vízzel telt itató, a madarak azt még nem vették használatba. Pedig már alig várom a vizes kalandokat!