KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. július 5., vasárnap

Disznó kudarc

A minap meghívást kaptam egy vaddisznó fotózásra, méghozzá "hivatalos helyről", a helyileg illetékes vadásztársaságtól. Régóta figyelnek ugyanis egy nagy kant, amely az egyik szóróra bejáró kondához szokott csatlakozni. Ezt a szép állatot kellett volna lefotóznom úgy, hogy az agyara megítélhető legyen. A tetthelyre rendben bejöttek a disznók, malacos kocák, süldők, kisebb, nagyobb kanok, végül a nevezetes agyaros is beoldalgott. Lestem az alkalmat, hogy profilból kaphassam le, de sajnos mindig szembe fordult és takarásba helyezkedett, úgy, hogy ne legyen rá tiszta "kilövésem". Tény, hogy nem csak rá összpontosítottam, mert a többi állat között is akadt érdekes, megörökítésre érdemes egyéniség. Leginkább egy "babos" koca és hasonszőrű malacai vonták magukra a figyelmemet. Vissza-visszafordítottam az objektívemet a kanhoz, de az csak nem akart kellően beállni. Végül szégyenszemre úgy ment el a konda, hogy a megbízást nem tudtam teljesíteni. Kudarcot vallottam. Most aztán leshetem, hogy még egyszer meghívjanak! ...




















Ez is kan, nem lesz jó?
A babos koca