KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. október 29., szerda

Ölyv helyett...

Július óta nem vettem hasznát az itatómnak. Azelőtt is úgyszólván csak karvalyok használták, azóta találtam ugyan karvaly tollakat a vízben, de bármikor leselkedtem, nem sikerült találkoznom a fürdő vendégekkel. Most, hogy már a reggeli fagyok időszakát éljük, le is tettem arról, hogy legyen ott még fotózni valóm az idén. Egy ideje az utántöltést is elhanyagoltam. 
Ehelyett már a téli szezonra készítettem fel a lest és környékét. Új oldalon, az itató irányára merőlegesen nyitottam ablakot és kihelyeztem a napraforgós etetőt meg az ölyvek beülőjét. Pár napja már el is fogyott a csali hús, azaz ott járt az ölyv. 
Ölyvet már jó régen fotóztam, így aztán ma délelőtt próbát tettem. A cinkék már jöttek-mentek és egy szajkó is berepült a dióért, de amint csöppnyi mozdítással ráirányítottam a gépet,  az álcázás dacára észrevette a függöny rezdülését és elrepült. Nem is tért vissza többé. 
A néha-néha betérő cinegéket nem számítva magányosan, csendben üldögéltem. Csak a szállingózó nyárfa levelek neszezése hallatszott, amint hol a les tetejére, hol az itató maradék vizébe érkeztek. Egyszer egy ezektől eltérő furcsa zajra lettem figyelmes az itató felől. A széles ablaknyílást kettős függöny és egy függesztett deszkalap takarta. Ezt óvatosan alulról megbillentve kitekintettem és a vízben ülő hím karvalyt pillantottam meg. Huh! El ne szalasszam! Gyorsan kell cselekednem: deszkát visszaereszt, a gépet az állványról levesz, obit a deszka és a függönyök alatt kidug és......és dobogó szívvel a keresőbe nézve láttam, hogy a karvaly még mindig ott van! 
Engedte is, hogy fotózzam, bár az álcázást az objektívvel megemelve, a gépet kézben tartva ez nem volt egyszerű. A szép ragadozó madár csak akkor hagyott faképnél, amikor már eleget fürdőzött. És az ölyv? Ja, az nem jött!







Az eset tanulságai, hogy nem árt fülelni a lesben, a szajkó éberebb, gyanakvóbb, mint a karvaly, aki viszont hideg vízben is szeret fürödni, az ölyv pedig kiszámíthatatlan, nem jön megrendelésre. :)