KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. január 1., kedd

Évértékelő

Ismét elszaladt egy évem, méghozzá a hetvenedik. Ideje, hogy megvonjam a mérlegét, persze itt csupán csak fotós szempontból. Tavaly is 365-ször jött fel s ment le a Nap és ezek egy része a szemem láttára. Ez már önmagában óriási szerencse, hiszen ehhez egészség és a természeti szépségek felfedezésének szűnni nem akaró vágya kellett. Szerencsére mindkettő megadatott még nekem.


Az egyik alkalommal a lemenő Nap fotózásakor egy vadászó róka is feltűnt a havas határban.


Ki kell emelnem azokat a képeimet, amikor havas erdőn tudtam állatokat fényképezni.





Az év elején a szép, egységes háttér miatt újra használatba vettem a legelső lesemet. A kis énekesek hamar visszaszoktak.


Persze a nagy sürgés-forgás felkeltette a karvaly figyelmét és egyszer a közelben ülve várakozott a zsákmányra.


Az egerészölyv csak egyszer repült be elém, aztán már csak a távollétemben falatozott.


A hirtelen tavaszi olvadás a vetéseken belvizesedést okozott...


...és a csörgedező hólé szeszélyes domborműveket formált a laza homokból.


A legelső tavaszi vadvirágok fényképezését tavaly sem hagytam ki.


Már kora tavasszal találkoztam párba állt mezei nyulakkal.


Szép alkonyi fényekben sikerült barkás agancsú őzbakok közelébe férkőznöm.



Egy viszonylag közeli kiöntésen gólyatöcsöt és szerelmes hattyúkat sikerült meglesnem.




Örömmel találtam rá egy párját kereső apró leveli békára.


A valaha oly gyakran fényképezett búbosbankákról csak egy páros fotót sikerült csinálnom.


A turai határban már virágban állt a repce, amikor egy gólyát találtam a sárga virágok özönében.


Sikerült elkapnom egy felriasztott fácánkakast, amint pompás tollazatát megvillantva a repceföld szélén leszállni készült.


A rókakölykök bemutatkozását minden májusban nagy örömmel várom. Idén azonban aggódó mamájuk idő előtt elhordta őket a kotoréktól. Az alábbi ritka fotóért nagy árat fizettem: ezzel véget is ért a 2018-as kis róka szezonom.


Nagyon vártam a kakukkokat és sok időt pazaroltam a hívogatásukra, de kudarcot vallottam.


Kezdőként rengeteg gyurgyalag fotót készítettem, talán meg is untam őket. Tavaly a kotoréknál kis rókákra várva a fejem felett röpködtek, így hosszú idő után készítettem néhány röpképet róluk.


Egy vörös vércsét gyíkkal a csőrében sikerült megörökítenem.


A tavalyi év szenzációja számomra a szalakóták turai megjelenése volt. Sok napon át figyeltem a vadászatukat. A virágzó ökörfarkkóróról elröppenő szalakóta fotójára nagyon büszke vagyok. Remélem, idén is visszatérnek!


Csak ritkán készítek virág fotókat, de azért néha feléjük fordítom a fényképezőgépemet.


Végre sikerült meglesnem egy vaddisznó kondát, még hozzá malackákkal az előtérben.


Tavaly végre találkoztam egy szelíd ürgével, amely türelmesen viselte a jelenlétemet.


Az ölyveim az elmúlt évben is sok örömöt szereztek. Még nyáron is leszálltak a csirkehúshoz.


Autóból sikerült egy unatkozó mezei nyulat ásítás közben lefotóznom.


Egy Tisza-tavi csónaktúra sok régóta vágyott vízimadár fotózására adott alkalmat.




2018-ban különösen szép, vadvirágos réten tudtam őzeket fotózni az üzekedési időszakban.




Az őszi, ködös hajnalok talán a legszebbek, hát még őzekkel együtt!



Egész évben kerülték a madarak az itatómat, de ősszel már akadtak fürdővendégeim.



Egy néhány napos őszi üdülés adott lehetőséget darvak, túzokok és egy korán városba húzódott fülesbagoly fényképezésére.




Az ölyveimről már megemlékeztem. Sok szép élményt köszönhetek nekik, de ezek közül is kiemelkedik az, amikor egymás mellett ülve tudtam megörökíteni őket.


Vagy amikor őszi díszletben egyikük irigyen borítja szárnyát a zsákmányára.


Egy régen várt új vendég is meglátogatott. Egy, a kis erdőmben még sohasem látott vörös mókust csábított a víz az itatómhoz.



Egy különös hangulatú őszi hajnalon magányos őzet láttam és fotóztam.


Novemberben többször vonultak el daru csapatok a lesem felett. Egy különleges módszerrel a madársereget alkonyi tájba helyezve jó hatású képet kaptam.


Egy csillagfotózás alkalmával egy éjfél körüli holdnyugtát sikerült megörökítenem. A képet beküldtem a TV-be és azt egy időjárás jelentés felvezetőjeként be is mutatták.


A színpompás őszi erdő hangulatát egy bemozdításos fotón sikerült megragadnom.


A közeli szórónál több alkalommal lestem a gímszarvasokat, néhányszor nem is hiába.




Dámok fotózásához egy másik vadászterületen kellett tapasztalatokat szereznem. Nemrégiben készítettem az alábbi képet, ahol három dám bika pózol egy festői tisztáson. 


December már komoly fagyokat hozott. Egyik ragyogó reggelen zúzmarás bokrokat fényképeztem.



A lesem körüli kis fenyves is behavazódott. Szép havas fotókat sikerült készítenem.






Még az év elején készítettem egy "fényfestményt" behavazott fákról, melyet aztán első kis könyvecském borítójaként használtam fel. Igen, nem tévedés: hetven évesen jelent meg első (és egyben utolsó) kötetem FOTÓMESÉK címmel. 

És mit mutat a 2018 évi statisztika? 
Tavaly 43 bejegyzést tettem, 31 ezer megtekintésem volt, jelenleg 221.900 és 150 állandó olvasóm lett. Az érdeklődés tehát némileg csökkent ugyan, de a blogom 2010 óta még mindig él és immár tizedik évébe lépett.
Remélem, hogy a folytatást 71 évesen is bírni fogom még erővel, egészséggel! Hát akkor hajrá!