KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. május 22., péntek

Virágok között

Bár mostanában többnyire a kis rókák körül forogtak a gondolataim, a májusi rét virág özönét volt időm megcsodálni. Főképpen a háttér-mosó régi objektívem képességeit próbálgattam ebben a témában.

lila ökörfarkkóró árvalányhajjal


lila ökörfarkkóró rózsaszínben
lila ökörfarkkóró fehérben
mezei zsálya
erdei gyöngyköles
lenvirág
mezei zsálya lila és fehér változata
boglárkák lila háttérrel
vizililiom
réti kakukkszegfű
És a kis rókákkal mi történt? Nos, hiába üldögéltem még pár napon keresztül este-reggel a régi kotoréknál, a kölykök nem mutatkoztak többé. A nyomaikat minden alkalommal megújulva találtam, de, hogy mikor jártak ott, az rejtély maradt. Hiába, kiokosodtak és túljártak az eszemen. Már haza is vittem az évek óta használt egyszerű mellvédet, amikor kaptam egy tippet egy ismerőstől. Egy másik lakott kotorékot ajánlott a figyelmembe, ahol pár napja hancúrozó kölyköket látott. Új reménnyel eltelve mentem a megadott helyre és azonnal beleszerettem. A mezei zsályák között látszott a frissen kikotort föld. Csodás helyszín! Végre egy szépérzékkel megáldott róka család! 


A lyuknál tyúktollak jelezték, hogy jó étvágyúak az ott lakók. Sebtiben felállítottam a fedezéket és megkezdtem az újabb "ülésszakot". A közelben gyurgyalagok tanyáztak. Hallgattam gurgulázó hangjukat, bámultam ringó röptüket, a fészkelő helyekért folytatott légi harcukat. Néha megültek a szép virágos környezetben.



Pár napon keresztül újabb hosszú órákat töltöttem ott, reggeli, majd estig tartó délutáni műszakban és vártam a kis rókák megjelenését a virágok között, de hiába. Egy éjszakai kiadós eső után aztán átvizsgáltam a helyszínt és egyetlen kicsi lábnyomot sem találtam. Ezzel bizonyossá vált, hogy elkéstem! A kölykök már szétszéledtek. 
Kár! Pedig milyen szép képek készülhettek volna...


Furcsa, fáradságos volt az idei róka szezonom, sok üresjárattal, hiábavaló várakozással. Csak egyszer alakultak kedvem szerint a dolgok, ahogyan azt az előző bejegyzésben leírtam. Abból a sorozatból maradt még két, eddig nem közreadott kép. Ezekkel búcsúzom a 2015-ös róka évjárattól.



Mindenesetre, ha rajtam múlik, a jövő évi kölyköket a lila virágos kotoréknál fogom várni.:)