KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. július 27., szerda

Hajnalok és alkonyok - őzekkel

Július végét írjuk, lassan megkezdődik az őzek nászidőszaka, az üzekedés. Az elmúlt években már sok bakot lőttem (!), mégis örömmel kelek fel hajnalonként, hogy találkozhassam kedvenceimmel.
Persze a csodás pirkadatok is vonzanak a mezőkre, ahol most virágzik a réti füzény.


Egyik reggel ritka légköri jelenség, ún. melléknap, más néven napkutya fogadott. Csak a bal oldali "kutya" látszott gazdája kíséretében, jobb oldali párját felhő takarta.


A "nagyrét", a korábbi évek őzek által leglátogatottabb helyszíne most nagyrészt kaszálatlan, könnyen elbújnak benne az állatok. Egy kicsike bak, alig látható agancsokkal azért elém sétált.


Alkonyatkor újra ugyanott próbálkoztam.


Jobb téma hiányában a vadvirágokat fényképeztem a vöröslő ég hátterében.




Nagy elfoglaltságomban nem vettem észre a besétáló sutát és bakját, csak a riasztó hangjukra és a menekülésükre figyeltem fel. A gyenge fény dacára sikerült egy használható fotót készítenem a bakról.


Más helyszín után kellett néznem. A következő este csodás fények fogadtak a kaszálón, melyen még szerteszét hevertek a szénabálák.


A távolban egy bak követett egy sutát. A bálák fedezékében osontam feléjük, de csakhamar eltűntek a nádban. Pedig a bak igencsak szép agancsokkal rendelkezett. Közelebbről jól mutatott volna.


Ismét eljött egy hajnal, ezúttal az éjszakai eső után, ködös idővel.


A kaszálóra igyekeztem, de most ellenkező irányból. Egy nádfalon küzdöttem át magam és majdnem kiléptem a nyílt területre, amikor tíz méternyire megláttam egy bakot. Ő is észrevett, de nem ugrott el. Nádszálak, levelek akadályozták a kilátást, de nem moccanhattam.


Hamarosan megértettem, miért maradt a bak: ott volt a sutája a közelben.


Megindultak a rét belseje felé, ...


... aztán talán szagot fogtak, mert méltatlankodó hangoskodással elvágtattak. Egy órával később újra találkoztam velük. A bak egy ideig állta a fényképezést, ...  


... aztán menekülésre fogta. Természetesen a suta is vele tartott, de róla nem készült kép.


Ma ismét felhők mögött kelt fel a Nap. A kaszálóhoz igyekeztem. Átgázoltam a sáros nyiladékon és ötven méternyire megpillantottam egy magányos, keresgélő bakot. Gyorsan visszaléptem a nád fedezékébe és megfújtam a sípomat. A bak felfigyelt és néhány lépést tett felém.


Sajnos nem jött közelebb, hanem oldalra kitérve eltűnt a nádban. Nosza én is visszamentem a mozgásának irányába és megnyugodva láttam, hogy a bak kiért a nyílt síkra, ahol ismét felfigyelt a sípolásra.


Tanácstalankodott, téblábolt, nem tudta, hogy mit csináljon?



Gyaníthatta, hogy ez a hang nem az igazi, erre nem szabad ugrani.


Egyszer csak megfordult, a távolba figyelt, majd elrohant egy reménybeli suta felé.


Ezt sem látom többé! - gondoltam és inkább a kelő Nap felé fordultam.


Ezalatt a bak rájött, hogy nincs suta ott, ahol remélte és csalódottan visszatért. Méghozzá sokkal közelebb jött, mint előzőleg. A nád levelek megint csak zavartak, de nem mertem mozdulni. Főképp, mert veszélyt szimatolt.


Még egy közeli portré, aztán végképp lebuktam. Ordítozva vágtatott el a csalódott hím.


Néhány vadvirág fotóval vigasztalódtam.

Réti füzény
Katáng
Ökörfarkkóró
Hazafelé menet még egy igazán szép bakkal találkoztam, de az sem dőlt be a mesterséges csábításnak. Igaz, hogy néha felém pillantott, de inkább a suták szagnyomait követte és hamarosan eltávolodott.




A mai estén hiába próbálkoztam újra, semmi említésre méltó fotótéma nem akadt. Befejezem hát ezt a bejegyzést. Napló lezárva, de "folytatása következik".