KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. szeptember 1., kedd

Kell az a karvaly! (Bocsánat: héja!)

A címbeli bizonytalanság magyarázata lentebb.

Az őzek már régen lenyugodtak, a gímek nászára még heteket kell várni, mit fotózhatnék ebben az uborka-szezonban? Csak egy elérhető lehetőség állt rendelkezésemre, az erdei itatóm. Párszor kiültem a "vízparti" kis kunyhómba, fotóztam is ezt-azt, de valahogy többre vágytam a megszokott, könnyű zsákmánynál.








Jöhetne már egy zöld küllő, fekete harkály, héja, vagy legalább egy a sok karvaly közül, amelyek korábban rettegésben tartották a vízre szomjazó kicsi madárkákat és emiatt sokszor már a pokolba kívántam őket!
Láttam a tollaikat a vízben, de sohasem akkor jöttek, amikor találkozhattunk volna. Sokadszorra is csak a szokásos vendégek járultak elém, azok is csak módjával.













Az utóbbi időben csak elrepülni láttam a ragadozók egyikét - másikát, amikor az víz utánpótlással közelítettem, vagy a lesben ülve az órákig tartó eseménytelenség jelezte, hogy karvaly leselkedik a közelben. Egy alkalommal beült ugyan egy fiatal, de az első kattintásra elriadt.


Egyre jobban bosszantott a sikertelenség, egyben mosolyogtam magamon, hogy bezzeg most jól jönne a sokszor elátkozott ragadozók látogatása! A jégmadarakkal is így volt, egy időben csőstül jöttek, tavasz óta pedig reményünk sincs újra látni őket. A (fotós) ember szeretné szépen beosztani az alanyokat, most egy-két karvaly, aztán jégmadár, később róka, miegymás, de mint tudjuk, ez nem kívánságműsor és nem így működik! 
Már csak az éppen dúló sokadik hőhullámban bíztam. Már délelőtt vártam a karvalyt a kunyhómban. Bár ne tettem volna, merthogy egyetlen madarat sem láttam a nap hevétől szaunává változott izzasztó kamrám üvege mögül.
Bár a sikertelenség elvette a kedvem, délutánra mégiscsak összeszedtem magam és újra bevackoltam a lesbe. Az első órában megint semmi, csak távolról hallottam néhány szajkót. Aztán megjött az első vendég...


Egy mátyás is közelebb merészkedett, de mielőtt a vízhez jutott volna, megelőzte a régen látott becses vendég: egy karvaly tojó. Helyesbítek: héja


Egy hozzáértő a bejegyzésem megjelenése után írt rám, hogy nem karvaly, hanem héja a madaram. Ezért most utólag javítottam. Sajnálom, de én csak a lába vastagságáról tudnám beazonosítani, azt meg vékonynak láttam.


Tátott csőre jelezte, hogy kitikkadt a forróságban. A szajkó méltatlankodva rikácsolt felettünk, de a ragadozó jelenlétében  nem mert leszállni.


Miután alaposan körbekémlelt, a ragadozó engedett a víz csábításának, a vízbe ugrott...


... és csőrét a vízbe merítette.


Az első korty után szünetet tartott és a vízben állva szemlélődött.


Aztán ismét ivás, nézelődés, majd fürdőzés következett. 





Közben gyönyörű alkonyati fények szűrődtek be a lombok között és néha szerencsésen világították meg a szépséges madarat.











Szebb megvilágítást nem is kívánhattam volna.



Otthonosan mozgott, forgolódott a vízben és persze a fény is folyamatosan változott közben.





Mindez csaknem egy órán át tartott. Végül kiugrott az itató szélére szárítkozni, tollászkodni.




Nagyon jól érezhette magát nálam, mert még egyszer visszaugrott a vízbe, majd onnan a lehető legközelebb, mindössze két méternyire ült le az itató szélére, mintha csak a kattogtatás okát kereste volna.



Amikor végül magamra hagyott, csak a les feletti faágra szállt, ott fejezte be a tollazatának ápolását. Még vagy öt percen át hallottam, amint rázogatja, szárítgatja a tollait.
Meg kell dicsérjem a karvalyt ( vagyis héját), mert hosszú fürdőzése alatt mindent megtett, hogy a nagy meleg dacára én is jól érezzem magam a lesben. Ígérem, nem fogom szidalmazni, ha ismét visszaszokik a pocsolyámhoz, sőt akkor sem, ha legközelebb férjeurát, sőt az egész pereputtyát magával hozza!