KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Fotóm
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. május 21., szombat

Jó tett helyébe ...

Vendéget fogadtam a héten. Valakit, aki még sohasem fotózott róka kölyköket és leghőbb vágya volt, hogy ezt megtehesse. Néhány barátomnak már megadtam a lehetőséget, kérésére neki sem tudtam nemet mondani.
Messziről jött, vonattal. Hajnali háromkor kelt, hogy hat órára itt lehessen. Fél hétkor értünk a kotorékhoz. Egy nagy, vörös (!) eb állt a lyukak között és a róka család kint felejtett maradékát falta. Rá kellett kiáltanom, hogy elijesszem. Kutya és kiáltozás a rókatanyán nem jelent jót. Sajnos, ez be is igazolódott.
Normál esetben nyolc órára már meg lettek volna a képek, de vendégem csalódott hangvételű üzeneteiből értesültem, hogy tízig még egyetlen kölyök sem mutatkozott. Akkor végre pár percre kijött kettő, készülhetett néhány kép. Én magam is megkönnyebbültem, hogy végre teljesült a nagy álom.
Persze, evés közben jön meg az étvágy, az elszánt fotós további képeket szeretett volna. Megegyeztünk, hogy bármeddig maradhat, ha megelégelte a várakozást, húsz perc alatt kisétálhat az állomásra, az összecsukható székemért én meg majd kimegyek valamikor. Így is történt. Háromig ült a kotoréknál a vendég és ezalatt 150 képet készített magányos, vagy párosan pózoló kis rókákról. Nyolc és fél óra ücsörgés egyvégtében: tiszteletre méltó teljesítmény! 
Már a vonaton ülve nézegette a fotóit, amikor értesített, hogy végzett.
Erősen felhősödött, eső készülődött. Csak nem hagyom ázni a székemet! Fél ötre értem a helyszínre.
Alig hittem a szememnek: az egész napos eseménytelenség után tíz kölyök játszott önfeledten a kotoréknál! Nem tévedés, megszámoltam őket.
Akkora volt a hancúrozás, hogy riadalom keltés nélkül beülhettem a fedezék mögé és elkészíthettem az idei legjobb róka kölyök fotóimat.





















Néhányuknak kalandozni támadt kedve és felfedező útra indulva egészen a közelembe jöttek.







Hihetetlen érzés, felejthetetlen élmény közvetlen közelből egy gyanútlan kis állat szemébe nézni ! 
Furcsa nap volt: segítettem valakinek, hogy egy nagy álmát valóra váltsa, egész nap izgultam érte, hogy ez sikerüljön. Ha tovább maradt volna, ezzel az élménnyel és hasonló képekkel ő lett volna gazdagabb. De a sors így akarta. A mesékből tudjuk: "Jó tett helyébe jót várj!" 
És bár a sors megjutalmazott, kijelentem, hogy további rókáztatást NEM VÁLLALOK!  Meg amúgy is elmentek már a kis ravaszdiak...