KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. július 19., szerda

Újra a gémeknél

Néha nem árt a régi naplóbejegyzéseim között tallózni. Nemrég olvastam egy régebbi kalandom leírását és újra átéltem az akkori örömteli izgalmat, amely a gémek tanyáján ért. Vajon zajlik-e még ott a mozgalmas madár élet? 
De jó lenne ismét hasonló élményeket szerezni! Addig-addig forgattam a fejemben a gondolatot, amíg elhatározásra jutottam: felkeresem a régen látott helyet. Kirándulásnak is megteszi...
Két órányi autózást követően értem a helyszínre, ahol biztató madárlárma fogadott.
Fiatal szürkegémek ültek a fűz bokrokon.


Másutt kócsagok is feltűntek.


Odébb fiatal bakcsó őrködött egy kárókatona és kócsag társaságában.


Az üstökösgémek kissé távolabb gubbasztottak.


Felettem kanalasgémek húztak át. Korábban sosem láttam még ezt a fajt.


Végre összehozott velük a sors! Gyönyörű madarak, egyszer jó volna közelről látni őket!


A rétről kacsák csapata emelkedett a levegőbe. Nagy távolságban repültek, nem is kattintottam rájuk. De hirtelen egy újabb, eddig sosem látott faj egy szép példányán akadt meg a szemem. 


Utólag a madárhatározóban keresgélve bütykös ásólúd tojójaként azonosítottam. 
Láttam még átrepülő bakcsót, ...


... üstökösgémet, ...


... kiskócsagot szép számmal.


Ez utóbbiak igen aktívan mozogtak, jöttek-mentek a vékony fűzfa ágakon. 



A fiatal madarak valósággal megtámadták az élelemért a felnőtteket.




A bakcsóknál ugyanígy zajlott az élet.


Egy nagykócsag mozdulatlanul gubbasztott, ...


... egy másik a szomszédok miatt izgatta fel magát.


Lassan esteledni kezdett. Újabb mozgolódás támadt: megkezdődött az éjszakázó helyek keresése.





A lenyugvó Napot fák takarták előlem, de visszfénye nyugaton rózsaszínre színezte az eget. 


Még néhány percig tartott ez a látványosság, addig igyekeztem minél több képet készíteni a szálláshelyükre ereszkedő madarakról.






Hazafelé tartva búcsúzóul még megörökítettem a csatorna vízén visszatükröződő alkonyi fényeket.


Mégsem ez volt az utolsó aznapi fotóm. Útközben még feltűnt egy út menti fára telepedő gólya. Úgy látszik, a cseperedő fiókák miatt már nem fért el a fészkében.


Megérte az autózás, mert élménydús délután és csodás este gazdagította fotós élményeimet. Különösen az alkonyi képeknek örülök.


2017. július 17., hétfő

Képek készletről

A  képeimnek  sorsa  van.  Egyeseket - a jobbakat - szinte  rögtön közreadok,  főképpen,  ha  egy természetben  átélt  kalandomhoz  kapcsolhatók,  másokat  "még  jó  lesz  valamire!" felkiáltással félreteszek.  Csak  gyűlnek  az  ilyen  készleten  maradt  fotók,  ideje,  hogy  kisöpörjem,  szebben fogalmazva  bemutassam  őket.  Ne  gondolja  senki  rólam,  hogy  tovább  öregedve már végképpen felhagytam a fényképezéssel! 
Változatlanul szívesen járom a határt a korai órákban, amikor szépek a fények és még kellemes a hőmérséklet. Két hajnali és sajnos távoli őzbak legyen erre a bizonyíték.



Sokszor csak egy nyúl kerül az ember szeme elé.



Vagy valami vadvirág...


A nevével bajban vagyok, pedig már egyszer megtudakoltam, de a virágnevek kiesnek a fejemből.


A lila ökörfarkkóró kivétel. Talán, mert annyira tetszetős.


Egy reggel egy rókát sikerült becserkésznem! Több száz méter távolságból vettem észre.


A frissen kaszált réten egerészett. A bálák fedezékében közelítettem hozzá, de árnyékban volt, így nem is lett jó a kép.


Még tovább sikerült lopnom a távolságot, míg végre kilépett a fénybe.


De rögtön észre is vett!


És azonnal szélnek eredt. 





Néhány madárfotó is készült nemrégiben, legtöbbjük autóból fényképezve.

Nagy fakopáncs
Bíbic
Sarat gyűjtő füsti fecske
 




Gyurgyalagok

Azért még a gyér forgalmú erdei itatómon is készült pár fotó.






Egyik hétvégén véletlenül betévedt egy jégmadár a kiszáradóban lévő holtághoz, de azóta sem láttam.




Ma hajnalban egy kicsi őzgidát pillantottam meg a sűrű gazban.


A mamája is a közelében pihent, jöttömre felpattant.


A kicsi gida eleinte türelmes maradt, aztán persze eliramodott.





Nos, ezzel megtörtént a készletfelszámolás. Jöhetnek az újabb kalandok és újabb fotók!