KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. április 30., vasárnap

Vendégségben

A minap láttam egy csodás természetfotót. Vízi madarat ábrázolt gyönyörű arany fényben, habos csillogásban. A fotós többi képén is látszott, hogy kiváló technikával és tudással vizes élőhelyen, ideális körülmények között készíti őket. Éppen azok a madarak szerepelnek a fotóin, amelyek nálam kezdettől hiányoznak és amelyek a bakancslistámon szerepelnek.
Gondoltam egy merészet és levelet írtam a fotóstársnak, hozzá tudna-e segíteni - ha csak információkkal is - ahhoz, hogy én is arrafelé fotózhassak?
Az örömteli válasz hamar érkezett és egy meghívást tartalmazott. A részleteket telefonon beszéltük meg. Egyetlen körülmény aggasztott: egy fekvő lesről volt szó! Hogyan leszek képes rossz derekammal órákig hasalni? Végül túlléptem ezen a kérdésen, hiszen a páratlan lehetőséget nem szalaszthattam el holmi kényelmetlenség miatt. Majd csak kibírom valahogy! A kedvezőtlen időjárási előrejelzés dacára szombatra tűztük ki a nagy találkozót.
Tegnap hajnali háromkor indultam el száztíz kilométeres utamra. Az autópályán hideg, élénk szél lökdöste a kocsit, és néhol eső permetezett. Kelet felől csak gyenge derengés tört át az összefüggő felhőtakarón. Kicsit előbb érkeztem a megbeszélt helyre, de legalább volt időm gumicsizmát ölteni és kullancsriasztóval befújni magam, ahogyan azt vendéglátóm tanácsolta. Csakhamar ő is megérkezett és személyesen is megismerkedhettünk. A nálam tíz évvel fiatalabb, rokonszenves tanár emberrel hamar megtaláltuk a közös hangot és szinte régi ismerősként vágtunk neki a csalánnal benőtt, bokatörő tóparti ösvénynek.
Egy helyről már láthatóvá vált a vízen úszó les, ahonnan kiváló képeit készítette.


Innen még pár száz métert gyalogoltunk, néhol nádasban, mocsaras vadcsapásokon, majd a bokáig érő sekély vízben a lesig. Közben sok madarat riasztottunk fel, köztük libákat és legnagyobb sajnálatomra gólyatöcsöket is. Vendéglátóm kinyitotta és "üzemkésszé" alakította rejtekhelyünket és bemásztunk. Hamar kiderült, hogy hiába hoztam a kis összecsukható székemet, itt ülve fotózásról szó sem lehet, a kényelmet egyedül a vékony habszivacs alátét szolgálhatja. A gépeket közvetlenül a les padlójára helyeztük, hogy szinte a víz színéről fényképezhessünk. Még szerencse, hogy korábban kitaláltam egy módszert ilyen helyzetekre.


Lassan világosodott, de fújt a szél és szürke felhők tornyosultak a tó felett. Már annak is örültünk, hogy legalább nem esett az eső! Egy népes sirály csapat jelentkezett elsőként. Egy danka valami ehetőt hozott.


Kisvártatva egy magányos cankó tévedt elénk.


Aztán egy másik.


Később egyre többen lettek.




Némelyek fürdésbe kezdtek. Sajnos ehhez az akcióhoz jobb fények dukáltak volna.



A cankó csapatba piros lábú és kormos példányok is keveredtek.


Gólyatöcsök is feltűntek, ugyan még elég távol.


Időnként népesebb cankó csapatok érkeztek, kicsit időztek, majd ismét továbbszálltak.


Talán az erős szembe szél miatt, de többnyire a hátukat mutatták nekünk a madarak.


Mi tagadás, a hason fekvés nem esett jól. Nemcsak a derekam, hanem a nyakam is megfájdult, amint fekvő helyzetben a fejemet görcsösen emelve próbáltam kinézni a keskeny üveg ablakon. Sokszor kellett a padlóra hajtott fejjel pihentetni elfáradt nyakam, vagy térdre emelkedve a derekam. Kedves vendéglátóm ilyenkor is segített "nézni", nehogy valamit elszalasszak. Életemben először láttam gulipánokat, sajnos mindvégig nagyon távol maradtak, pedig velem együtt a tanár úr is szuggerálta őket.


A gólyatöcsök, szebb nevükön széki gólyák végre közelebb jöttek. Ez itt egy tojó...


... ez meg a hím madár.


A lesezés negyedik órájában kezdett csak tisztulni az ég és javulni a fény.




Jobb körülmények között biztosan szebb képek születtek volna, de így is felejthetetlen élmény volt számomra ez a vízi fotózás. Nagyon köszönöm vendéglátóm önzetlen segítségét és remélem, egyszer majd valamiképpen kiegyenlíthetem a vele szembeni adósságomat. Esetleg kis rókákkal? Pár nap múlva kiderül, hogy lesznek-e?

2017. április 24., hétfő

Hideg napok

A hirtelen ránk tört áprilisi tél okozott némi kárt a kertünkben, de leginkább a fotós kedvemet hűtötte le. A fagyok megszűnte után is maradt a szeles, kellemetlen idő és a céltalan szabadban kószálás, "témakeresés" helyett többnyire inkább a fűtött szobát választottam. Amikor aztán végre újra kisütött a nap, már nem maradhattam. Hideg volt még, de a napsütés már kellemesen melegített.
Eszembe jutott, hogy a langyos sugárzás talán a leveli békákat is előcsalogatja búvóhelyeikről. A Galga part egyik nád szegélyében találtam is egy sütkérező fotóalanyt, akit gyengéd rábeszéléssel sikerült a lencsém elé csábítanom.






A kicsi breki egy idő után kezdte unni a modellkedést. Hogy megnyugtassam, egy befőttes üvegbe tessékeltem, de onnan is kikandikált.


Persze kis ügyeskedéssel sikerült rávennem, hogy a kertben folytassuk a fotózást. 






Nem sokáig éltem vissza a türelmével, megköszönve a sikeres együttműködést, a nőszirmok kardleveleinek sűrűjébe helyeztem. Remélem, jól fogja érezni magát a kertünkben és nyári estéken felvidít majd az énekével.
Néhány alkalommal az itatómhoz is kiültem, bár a hideg miatt sok fürdő vendégre nem számíthattam.
Megmutatom, hogy milyen látogatóim voltak.












Biztosan állíthatom, hogy áprilisnak ezt a néhány téliesen hideg, szeles napját nem fogom a legsikeresebb fotós időszakomként emlegetni. Remélem, hogy ezután majd élménydúsabb idők jönnek!

2017. április 19., szerda

Áprilisi havazás

Április ismét bizonyította, hogy méltán tartjuk bolondosnak. A napos, szeles húsvét után az éjszakai csepergés reggelre havas esőbe fordult, majd olyan szép havazás kezdődött Turán, mely akár egy gyengébb télnek is becsületére válna. Siettem a kertbe, hogy a múlékonynak hitt természeti jelenséget megörökítsem. A ruhámat, a fényképezőgépemet, de még a szemüvegemet is hamar beborította az olvadó hó, mire megelégeltem a fotózást. Azóta szárítgatom ázott holmimat, de a hó még mindig hullik, ... immár három órája. :)

"Húsvétfa" behavazva