KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. augusztus 1., szombat

Nem fürkész, lopó!

Még június közepén történt, hogy a lesemben üldögélve látogatót kaptam, egy karcsú darázs személyében.
Fürkészdarázs! - mondtam rá, mert olyanforma volt. Többször bejött, rárepült az álca függönyre, ott téblábolt, majd átküzdötte magát valami résen és elszállt. Ez  többször megismétlődött. Csak a teleobjektív volt nálam, nem tudtam lefényképezni. El is feledkeztem róla, majd a legközelebbi lesezésnél agyagból formált, kicsi amforákat találtam az ablakdeszkán. Az egyik még nyitott, ...


a többi egymáshoz ragasztva és lefenekelve.


Ez csak a fürkész műve lehet, gondoltam és felrémlett, hogy ezekben a bölcsőkben az utódait nevelheti. Nem értek a rovarokhoz, de darázscsípést már jó néhányszor elszenvedtem életemben, nem volt ínyemre, hogy a leskunyhóm ilyen mérges rovarok keltetője legyen. Széttörtem hát az apró fazekas remekművét és meglepetésemre pókok hullottak ki belőle.


Igen, hiszen a befalazott pókok táplálékul szolgálnak az utódainak! - rémlett fel csekély biológia tudásom maradéka.



Amint látható, lefényképeztem a romokat és már csak arra vártam, hogy a fürkészdarazsat is lekaphassam.
Az viszont nem mutatkozott. Közben az internet jóvoltából megtudtam, hogy a fürkész nem épít agyagbölcsőt, csak a lopódarázs. Na jó, akkor lopódarazsat kell fognom! :)

Több, mint egy hónap telt el az eset óta. A napokban unoka pesztrálás jutott nekem, le is kellett mondanom a barátommal megbeszélt hajnali őz fotózást. Ám, milyen a sors, a szigetmonostori játszótéren Luca unokám talált egy rovart, amely nagyon hasonlított arra a darázsra, melynek művét én Turán tönkretettem. 
A fotó téma a mérleghinta alatt hevert! Nagyon megörültem, gyorsan előkaptam a gépemet és lefényképeztem. 

Feketenyelű lopódarázs
Ez biztosan lopódarázs és akkor megvan a félkész történetem befejezése!
Azért óvatos voltam, nehogy lejárassam magam, hozzáértők segítségét kértem a meghatározáshoz.
Nos, szakértők szerint ez az úgynevezett feketenyelű lopódarázs, a Turán talált ivadékbölcsők viszont a barnalábú lopódarázséi. Az pedig szerintem szakasztottan így néz ki, csak barna a lába, meg a nyele ( a tévedés jogát fenntartom ). 
........
A barnalábú lopódarázs Ázsiából, a feketenyelű lopódarázs Észak-Amerikából érkezett. Az őshonos fajok közül a gyakori lopódarázs többször feltűnik az ember környezetében, fészkét gyakran felfedezhetjük az épületek kisebb réseiben.
Ezek a darazsak nevüket potrohuk alakjáról kapták, amely lopótökre hasonlít. Magányos életmódot folytatnak. Nagy termetük (15-30 mm) és hosszú, keskeny nyélen ülő potrohuk van, fullánkjukat védekezésre alig használják. Sárgás, feketés színük riasztó hatással van az emberre. Szaporodásukhoz sárból építik ivadékbölcsőiket, amelyekbe egy-egy petét és a petékből kikelt lárvák táplálékául szolgáló, megbénított, mozgásképtelen, de még élő pókokat helyeznek el, majd lezárják azokat.
Forrás: http://www.mbt-ftk.hu/program/mod_cikk_2/cik_szoveg_kiiras_lista.php?i_szo_rovat_azo=3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése