KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. február 24., hétfő

Krókuszok

A régen várt napsütésben kitárták szirmaikat a krókuszaink. Legalább végre tudok valamit fényképezni! - vidultam fel a több órányi sikertelen lesezésből hazatérve.
Ez a jó a virágokban: nem kell őket étellel-itallal csábítgatni, mindig megtalálhatók és nem szaladnak el, ha megjelenik a közelükben a fotómasinás ember. Nyugodtan tűrik, ha az térdelve, guggolva, négykézláb, vagy hason kúszva kattintgat rájuk. 
A szokványos beállításokkal hamar végeztem.




Egy kis játék a mélységélességgel...


... aztán a látószöggel ...



...és máris kimerültek a lehetőségeim. 
Azazhogy itt vannak még az én "kreatív technikáim"! No, fogjunk csak hozzá!






Szeretem ezeket a festményszerű hatásokat.
Persze az ügyeskedéseket nem szabad túlzásba vinni, mert az ember könnyen úgy járhat, mint az egyszeri vállalati párttitkár, aki a más által megírt agitációs beszédjének felolvasása közben az alábbi felkiáltásra ragadtatta magát: 
" Na, ez már nekem is sok!" :) 



2014. február 20., csütörtök

Hódok a szigeten?

Tamás értesülése szerint a Horányhoz közeli belvizes tavacskán hódok jelenlétére utaló nyomok találhatók. A hétvégén ennek jártunk utána. 
A holtágnak nincs közvetlen kapcsolata a szentendrei Duna-ággal, vizét csak a talajon keresztül átszűrve kapja. Most itt is alacsony a szint. A fagynak köszönhetően száraz lábbal tudtunk végigmenni az amúgy sáros parton.




Több, a víztől kiinduló járat látható a partoldalban...



... és rágás nyomokat is találtunk.


Ez a karvastagságú, jellegzetesen kidöntött fa a legfőbb bizonyíték a hódok jelenlétére és munkálkodására.


Állatokat sajnos nem láttunk, így nem tudjuk, hogy jelenleg is élnek -e ott, de hogy valamikor jártak errefelé, az már bizonyos. Elhatároztuk, hogy többször kinézünk majd a területre az év folyamán.
A felfedező túra végeztével még kisétáltunk a kis ághoz. A csendes vízen kercerécék halászgattak. 


Nekem a kis géppel esélyem sem volt, de Tamás közelebb lopózva lőtt néhány képet a récékről.


A part menti fák szépen tükröződtek a nyugodt vízen. 


A szép idő és ez a kis reggeli kirándulás már a közelgő tavaszt idézte. 
...

Ez igen! Tamás sikerrel járt és le tudta fotózni a hódot, ha nem is ezen a helyen, de ennek közelében.
Gratulálok neki! Kuthán Tamás barátom fotóját - mint bizonyítékot a címben feltett kérdésre - örömmel adom közre.
2014. szeptember



2014. február 17., hétfő

A Fehován

Az elmúlt nyáron néhány képemet elküldtem a Huntingpress nemzetközi fotópályázatára. A kiírásnak megfelelően csak egy nyertest hirdettek és nem okozott meglepetést, hogy az nem én voltam. 
Aztán meg is feledkeztem a dologról, mígnem egy nemrég érkezett kedves meghívóból arról értesültem, hogy az "Őzfogócska" című fotómat beválogatták a Fehován kiállítandó művek közé.
Mivel sem horgász, sem vadász nem vagyok és a fegyverek sem érdekelnek, sosem voltam még ezen a nagymúltú kiállításon, de a képem miatt az idei XXI-ikre már elmentem.
A Hungexpo A pavillonja tele volt kiállítókkal és a látogatók csak úgy özönlöttek a kiállításra.
A legszebb magyar vadásztrófeák mindjárt magukra vonták a figyelmemet.



A Kárpát-medenceiek nem kevésbé.




Elámultam az egzotikus vadászatok relikviáin...





... és a jávorszarvas bika hatalmas méretein.


Preparátorok hirdették magukat és szaktudásukat gyönyörű munkákkal bizonyították.




A számtalan lelőtt állat mellett élőkkel is találkozhattam a vadászmadarakkal foglalkozók standjainál.



 A vadvilág és a természet szépségeit idéző festmények között örömmel fedeztem fel Seres Józsi barátom egyik művét. 


A látogatók találhattak itt ruházatot, csodás fegyvereket, távcsöveket, hosszabb expedícióhoz felszerelt terepjárókat, vadászatszervezőket, egyszóval mindent, ami a vadászat kedvelőinek szívét megdobogtatja. A színpadokon vadászkutya bemutatók és érdekes programok szórakoztatták a közönséget.
És a fotókiállítás?
Az sajnos csalódáskeltő volt. A képeket egyetlen nagy fotópapírra(?) nyomtatták, amelyet nem tudtak simára feszíteni és valahogy nem találták meg a sok fotónak egyszerre megfelelő optimális színvilágot.


Az én képem kifejezetten rosszul mutatott. Nem is látszom elégedettnek. :)


Nos, bármennyire tetszetős is volt a Fehova, én maradok a fegyvertelen és vértelen vadászatnál. És, ha majd már képtelen leszek magam "vadászni", akkor megfestetem azt a képet Józsi barátommal, amelyet mindig kerestem. 


2014. február 11., kedd

Mindig ugyanúgy...

"Ez az a hely, ahol semmi sem változik!" A hajdani slágerszöveg jól jellemzi az erdei lesemet. Hiába ültem ki jó néhányszor ebben a télnek nem nevezhető "hűvös évszakban", sehol egy új vendég. A mostani képek akár tavaly ősszel is készülhettek volna...