Az elmúlt nyáron néhány képemet elküldtem a Huntingpress nemzetközi fotópályázatára. A kiírásnak megfelelően csak egy nyertest hirdettek és nem okozott meglepetést, hogy az nem én voltam.
Aztán meg is feledkeztem a dologról, mígnem egy nemrég érkezett kedves meghívóból arról értesültem, hogy az "Őzfogócska" című fotómat beválogatták a Fehován kiállítandó művek közé.
Mivel sem horgász, sem vadász nem vagyok és a fegyverek sem érdekelnek, sosem voltam még ezen a nagymúltú kiállításon, de a képem miatt az idei XXI-ikre már elmentem.
A Hungexpo A pavillonja tele volt kiállítókkal és a látogatók csak úgy özönlöttek a kiállításra.
A legszebb magyar vadásztrófeák mindjárt magukra vonták a figyelmemet.
A Kárpát-medenceiek nem kevésbé.
Elámultam az egzotikus vadászatok relikviáin...
... és a jávorszarvas bika hatalmas méretein.
Preparátorok hirdették magukat és szaktudásukat gyönyörű munkákkal bizonyították.
A számtalan lelőtt állat mellett élőkkel is találkozhattam a vadászmadarakkal foglalkozók standjainál.
A vadvilág és a természet szépségeit idéző festmények között örömmel fedeztem fel Seres Józsi barátom egyik művét.
A látogatók találhattak itt ruházatot, csodás fegyvereket, távcsöveket, hosszabb expedícióhoz felszerelt terepjárókat, vadászatszervezőket, egyszóval mindent, ami a vadászat kedvelőinek szívét megdobogtatja. A színpadokon vadászkutya bemutatók és érdekes programok szórakoztatták a közönséget.
És a fotókiállítás?
Az sajnos csalódáskeltő volt. A képeket egyetlen nagy fotópapírra(?) nyomtatták, amelyet nem tudtak simára feszíteni és valahogy nem találták meg a sok fotónak egyszerre megfelelő optimális színvilágot.
Az én képem kifejezetten rosszul mutatott. Nem is látszom elégedettnek. :)
Nos, bármennyire tetszetős is volt a Fehova, én maradok a fegyvertelen és vértelen vadászatnál. És, ha majd már képtelen leszek magam "vadászni", akkor megfestetem azt a képet Józsi barátommal, amelyet mindig kerestem.