KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. február 3., hétfő

Sas lesés

Csiszár László barátom meghívott egy sas fotózásra Túrkevére. Január 31 volt a nagy nap. Hajnali ötkor jött értünk kedves vendéglátónk és vitt a tetthelyre. Egy újabb fél őzet vetett a hóra, ellátott bennünket tanácsokkal, majd távozott, mi pedig elfoglaltuk a szalmabálák közé épített komfortos búvóhelyünket, amelyben gázkályha szolgáltatta a meleget, ventillátorok tartották távol a párát az ablakokról. Bizakodva vártuk a reggelt és a madarakat.
Jöttek is csakhamar... a varjak.





A beharangozott eső helyett derengő napsütés táplálta a reményeinket: szép fényekben jönnek majd a sasok!...
Csakhogy azok nem akaróztak előkerülni. A varjak is jól laktak már, néhányan kiszálltak a versengésből.







Néha feltűnt egy - egy bátortalan ölyv, de csak a távoli fákig merészkedett, ott ücsörgött egy darabig, majd elrepült. A szarkák csak a húsig jöttek, amelynek távolsága a sasokhoz volt méretezve, mindössze egy példány repült át felettünk.


Néha egy réti héja kutatta a környéket arrafelé, de csak élő zsákmányra vadászott.


Kezdtük sejteni, hogy ez a nap nem éppen a kívánságunk szerint fog alakulni. Tizenegy óra tájban végre megérkezett egy öreg parlagi sas.


A szemközti facsoport egyik ágára telepedett. A varjak tisztelettudóan ott hagyták a húst és egyesek köré gyűltek.


A sas ráérősen tollászkodott, néha elrepült, majd visszatért, de az őz lakoma nem érdekelte.


Csak egyszer szállt le a fa alá a gazba, majd onnan el, de aztán megint csak ott láttuk a kedvenc ülőhelyén.



Nyilvánvaló volt, hogy nem éhes. Vendéglátónk szerint inkább csak a betérő réti sasokat szokta elkergetni a húsról, egyébként meg csak üldögél és őrködik.
Déltájban végre történt valami új és izgalmas: feltűnt egy róka!


Örömünk gyorsan alábbhagyott, mert ez egy ágrólszakadt, beteg állat volt. 


A bundája csapzott, a szeme csak résnyi, a hátulját meg lekopaszította rüh. Hiába sürgölődött, hordta a belsőséget többször is jó közelségben megmutatva magát, jobb ha nem csúfítom a naplómat ezekkel a szomorú képekkel. Látszott, hogy megváltás lenne neki egy golyó, amely megszabadítaná a szenvedéseitől.
Lacinak jobb ötlete támadt: támadjon rá a sas! Ezzel mindenki jól járna, a szerencsétlen róka is, a féltékeny sas is, no meg mi, akcióra éhes fotósok is! :) Sajnos nem így történt...
A sas csak üldögélt, igazgatta a tollazatát. Órák teltek, mi meg már a hazautat szerveztük. 
Éppen valami kis dolgom akadt a "fürdőszobában", amikor Laci riasztott: itt egy réti! Hol, hol? - kapkodtam,és majdhogy el nem dobtam, ami a kezemben volt.:) Jobbra a fán! És tényleg...


Jó lesz ez! A fiatal rétisas majd leszáll a húshoz, az öreg parlagi megtámadja, mi meg fotózzuk a verekedést! - állt össze a képzeletünkben a forgatókönyv. De ezen a napon ez sem jött össze! A réti hamarosan távozott.
Viszont kiderült, hogy mire várt a mi sasunk! Randevúja volt! 


Lám, a madarak királya is csak úgy csinálja, mint a pórnép. :)
Ezzel véget is ért ez a különös sas fotózás. Fotóztunk is sasokat, meg nem is, elénk sétált a róka, meg nem is! Mint a mesében. Tanulság: nem elég a jó les, szerencse is kell. ( Ugyanitt pár nappal előbb kilenc sast fotóztak a szerencsésebbek.)
A városba érve még volt annyi fény, hogy kattintsak néhányat a templomkert fáin éjszakai műszakjukra készülődő erdei füles baglyokra.


Köszönöm az élménydús napot Csiszár Lászlónak és Pabar Zoltánnak!

6 megjegyzés:

  1. Mi meg köszönjük a beszámolót és a csodás képeket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtisztelő a véleményed, én köszönöm.

      Törlés
  2. Ez esetben is helytálló az "ember tervez" kezdetű mondás!Teljesen át tudom érezni a dolgot!Párzó parlagi sasokat látni nem mindennapi dolog,persze ez nyilván sovány vigasz!De biztos vagyok benne,hogy nem adod fel a dolgot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletesen igazad van, te tudod, hogy ezeknél a képeknél többre vágyik az ember, ha saslesre megy. Sebaj, majd jövőre! De, ha nem, akkor sem esem kétségbe...Annyi más madár van!

      Törlés
  3. Ez nagyon jó: legalább a képzeletetekben lejátszódtak az óhajtott akciók, jelenetek. Ábrándozni is jó, tervezgetni is, na de azért fotóztatok is ezt azt.:-) Szép az a parlagi sas és az osztozkodó varjak is tetszenek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeletben szuper jelenteket tudok beállítani, csak azt kéne átvinni az alanyokra! :) Sajnos ez még nem megy...
      Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés