KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. november 30., szombat

Szűkös november

A 11. hónap meghozta a csúf, esős időt és szűkmarkúan mérte a fotós élményeket. Jóformán csak az erdei lesem szórakoztatott, ott is csak a szajkók és az egerészölyvek szállították a fotótémákat, amikor sikerült néhány napos órát kifognom.




A mohos tuskó valamikori harsány zöldje már jócskán megfakult, mire egy ölyvet rá tudtam ültetni.




Azt reméltem, hogy a Hajdúszoboszlón töltött egy hét alatt bőven lesz módom darvakat fényképezni. Sajnos, a ködös, felhős idő miatt csak elvétve járhattam a nemes madarak után és akkor is csupán felejthető képek készültek. Egyetlen ottani kép alkalmas a megmutatásra.