KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. október 31., hétfő

Kerek erdő

A csodaszép időt kihasználva a Mátrában jártunk. Ragyogó napsütés, csodálatos színek - az őszi erdő a legszebb arcát mutatta körülöttem. Jó lett volna minden színt és formát a memóriakártyába gyömöszölni, hogy hazahozhassam. Ennek érdekében annyit tehettem, hogy egy nagylátószögű előtét segítségével tágra nyitottam a fényképezőgép szemét. Így aztán kerek lett a kép és benne az erdő...

Az ősz szebbik arca

Mielőtt beáll a tartósan csúf idő élvezzük még kicsit a napsugár melegét és az őszi színek tobzódását!

2011. október 26., szerda

Furcsa leletek

A csúf napok utáni első derűs reggel a szabadba csábított. A nemrégiben áthelyezett lesemhez indultam a berekbe némi dióval, kukoricával és napraforgó maggal felszerelve. Ki tudja, hátha újra kell töltenem az etetőt? A kocsit a fenyőerdőnél hagytam és a földúton gyalog haladtam. Az út szélén egy vakond teljesen ép tetemére bukkantam. Még sosem találkoztam a kertészek ellenségével így szemtől szemben, inkább csak a pázsitot tönkre tevő túrásai miatt átkoztam. Szemügyre vettem hát.


Erőteljes mellső lábainak éles körmeit biztosan nem műkörmösnél csináltatta. :)


A vakondtól egy méternyire egy másik áldozatot találtam. Az erdei egér tetem ugyancsak épen, szintén a hátára fordítva feküdt.


Nem vagyok egy "állati nyomozó", de úgy sejtem, hogy egy jóllakott éjszakai ragadozó hagyhatta áldozatait az út szélén. Vajon kicsoda-micsoda? Jó lenne meglesni, ha visszatér a tetthelyre...
Annyi időm persze nem volt. Ellenőriztem az etetőt: sajnos csak kevés eleség fogyott és egyetlen madarat sem láttam a közelben.
Visszafelé is ért egy meglepetés. Egy apró, fekete gyíkocska keresztezte utamat. Gyanúsan lassan mozgott, még akkor is, amikor feléje nyúltam és békésen tűrte, hogy kézbe vegyem. A hasa narancsvörös volt. Sosem láttam még ilyen állatot, de biztos voltam benne, hogy nem gyík. Általános iskolai bológia tanulmányaim emlékfoszlányaiból valamilyen gőtének valószínűsítettem. Hazavittem tanulmányozásra.
Átmenetileg egy üvegpohárban helyeztem el.


Úgy akartam lefotózni, hogy a hasa is látszódjék, kivártam hát, amíg a pohár oldalára kapaszkodott.


Az állatka talán 7 centiméter hosszúságú lehetett és nem volt olyan zömök, mint a szalamandra. Adtam neki egy kis vizet. :) Az alkalmi kis úszómedencében nyugodtan lebegett a felszín alatt.


A fényképek alapján próbáltam azonosítani, de egyetlen hozzá hasonló gőte képet sem találtam az interneten.
Annyi bizonyos, hogy védett lehet a kis farkos kétéltű. Vissza is vittem találkozásunk helyszínére és szabadon engedtem. A földút melletti, csatornákkal szabdalt vizenyős rét lehet az élőhelye. Keresve sem találtam volna rá soha, ha ottlétemkor nem éppen a homokban gyalogol.
Azóta az egyik internetes fórumon tarajos gőtének határozták. Csak most éppen nincs taraja. :) Merthogy csak a nászidőszakban szépíti magát ezzel a kellékkel, de ha nőstény, akkor sohasem. Figyelmesen újraolvastam a leírását.  A méretét kissé keveselltem a papírformához képest, de különben minden stimmelt. Így hát elfogadtam, hogy átmeneti vendégem egy kisméretű taraj nélküli tarajos gőte volt. :)


Lám, egy kis reggeli séta a természetben mennyi érdekességgel szolgálhat. Mindenkinek ajánlom.

2011. október 22., szombat

Elkent őszi képek

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.
                                                            (Albert Camus)












2011. október 17., hétfő

Őszi levelek



Készítettem pár őszi hangulatképet, de rájöttem, hogy a tavalyiak sokkal jobbak voltak. Akkor meg minek mutogassam őket?
Itt vannak a 2010-es képeim, ha valakit érdekel... http://szaboendrefotonaploja.blogspot.com/2010/10/ragyogo-hervadas.html

2011. október 9., vasárnap

Főhajtás

Bevallom, nem lelkesedem túlságosan az épület fotózásért. Elkedvetlenít a gondolat, hogy bárki éppen úgy le tudja fotózni a templomot, színházat, emlékművet, mint én és a kép hatása is inkább az építész érdeme lesz, mint a fotósé. Éppen ezért eddig nem is kerestem az efféle kihívásokat.
Szombaton mégis egy ilyen kalandra indultunk Piliscsabára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. Barátom lánya ugyanis nemrég kezdte meg itt a tanulmányait és kiváncsiak voltunk az intézményre. A soká halogatott látogatásnak szomorú aktualitást adott, hogy a Bölcsészettudományi Kar világhírű épületegyüttesének megálmodója és tervezőinek legnevesebbje, Makovecz Imre szeptember végén elhunyt és éppen aznap temették.
Nem tudtuk, hogy beengednek-e egyáltalán, de kár volt aggódnunk, az egyetem tárt kapukkal várt bennünket. Egyszerűen behajtottunk, leparkoltunk és máris megkezdtük sétánkat a különleges épületek között.


Hétvége lévén úgyszólván senkivel sem találkoztunk.



Sok torony, de mindegyik különbözik a másiktól.


A talán legjellegzetesebb Makovecz épület, a Stephaneum  1997-2001 között a Millenium tiszteletére épült.
Az egymásba rogyó kupolák,


a hátrafelé dűlő homlokzat,


a szárnyas torony...


... első pillantásra talán meghökkentik a magunkfajta, vízszinteshez, függőlegeshez és unalmas derékszögekhez szokott laikusokat, mégis megszereti az ember ezt a látványt és természetesnek találja. Jó itt sétálni és gyönyörködni.


A legnagyobb hatást mégis a belső tér tette ránk, miután benyitottunk és senki nem firtatta illetékességünket.


Mintha egy erdő hatalmas fáinak lombja alatt sétálnánk emelkedett lélekkel.


Úgy felbátorodtunk, hogy még a nagy előadótermet is megcsodáltuk a felső szinten.



Aznap, október 8-án, Makovecz Imre temetésének napján az egész Kárpát-medencében 20 órakor mécsesgyújtással emlékeztek rá az általa tervezett épületeknél. Legyen ez a szerény bejegyzés az én tisztelgésem a nagy építész emléke előtt.