KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. október 9., vasárnap

Főhajtás

Bevallom, nem lelkesedem túlságosan az épület fotózásért. Elkedvetlenít a gondolat, hogy bárki éppen úgy le tudja fotózni a templomot, színházat, emlékművet, mint én és a kép hatása is inkább az építész érdeme lesz, mint a fotósé. Éppen ezért eddig nem is kerestem az efféle kihívásokat.
Szombaton mégis egy ilyen kalandra indultunk Piliscsabára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. Barátom lánya ugyanis nemrég kezdte meg itt a tanulmányait és kiváncsiak voltunk az intézményre. A soká halogatott látogatásnak szomorú aktualitást adott, hogy a Bölcsészettudományi Kar világhírű épületegyüttesének megálmodója és tervezőinek legnevesebbje, Makovecz Imre szeptember végén elhunyt és éppen aznap temették.
Nem tudtuk, hogy beengednek-e egyáltalán, de kár volt aggódnunk, az egyetem tárt kapukkal várt bennünket. Egyszerűen behajtottunk, leparkoltunk és máris megkezdtük sétánkat a különleges épületek között.


Hétvége lévén úgyszólván senkivel sem találkoztunk.



Sok torony, de mindegyik különbözik a másiktól.


A talán legjellegzetesebb Makovecz épület, a Stephaneum  1997-2001 között a Millenium tiszteletére épült.
Az egymásba rogyó kupolák,


a hátrafelé dűlő homlokzat,


a szárnyas torony...


... első pillantásra talán meghökkentik a magunkfajta, vízszinteshez, függőlegeshez és unalmas derékszögekhez szokott laikusokat, mégis megszereti az ember ezt a látványt és természetesnek találja. Jó itt sétálni és gyönyörködni.


A legnagyobb hatást mégis a belső tér tette ránk, miután benyitottunk és senki nem firtatta illetékességünket.


Mintha egy erdő hatalmas fáinak lombja alatt sétálnánk emelkedett lélekkel.


Úgy felbátorodtunk, hogy még a nagy előadótermet is megcsodáltuk a felső szinten.



Aznap, október 8-án, Makovecz Imre temetésének napján az egész Kárpát-medencében 20 órakor mécsesgyújtással emlékeztek rá az általa tervezett épületeknél. Legyen ez a szerény bejegyzés az én tisztelgésem a nagy építész emléke előtt.

6 megjegyzés:

  1. Remek fotósorozat, méltó a főhajtásra. Sajnálom. Makovecz nagy építész volt, igazán egyedi stílussal. Még a laikusok számára is könnyen felismerhetőek a stílusjegyei. Szerencsére sok szép épület fogja őrizni az emlékét!
    Nyugodjék békében...

    VálaszTörlés
  2. Nem rossz képek, és hogy szerezzek neked egy kis meglepetést, elég sokat foglalkoztam épitészettel az utobbi 10-12 évben mondom is az 5 legkedvesebb épületemet:

    1:World Trade Center(kevesen tudják de nagyon szép épület volt sokszáz képem van az épitéséről és nagyon sok teljes filmem is)

    2:TWA Termianal JFK reptér N.Y. Eero Saarinen tervezte hasonloan a Gateway Archoz Saint Louisban

    3:Rockefeller center n.y.c. a vilag legnagyobb egyben megterveuzett felhőkarcoló egyuttese, több széz art deco dombormüvel...

    többit személyesen

    :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Miklós. Egyetértünk.

    VálaszTörlés
  4. Az építészethez való vonzalmad tényleg meglepetés nekem.

    VálaszTörlés
  5. Makovecz Imréhez méltó megemlékezés!
    Szerintem épületet is lehet egyénileg fotózni, amit bizonyítanak a Te szép felvételeid is!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen Jenő! Az elfogultságodat is.:)

    VálaszTörlés