Két évente, novemberben egy hetet töltünk Hajdúszoboszlón. A pihenés és fürdőzés után szívesen autózunk a környéken, hogy darvakat láthassunk. Sajnos idén a csodás madarak többsége érkezésünk idejére már továbbállt és így alig láttunk néhányat. Ebben közrejátszott, hogy a kukorica tarlókat a gondos gazdák hamar beszántották és így a darvak élelem nélkül maradtak.
Nem csoda, hogy a földeken mindössze egy pár darut sikerült találni és lefotózni.
Repülő madarakat csak az első estén láttam, azokat is csak kis számban és távol a más években megszokott behúzási útvonalaiktól.
Az időjárással sem volt szerencsénk, többnyire szürke köd uralkodott a tájon. Csupán az első napon láthattunk látványos naplementét, de sajnos darvak nélkül.
Nos, kevés sikerrel zárult az idei darvazásom. Lett néhány röpképem és pár alkonyi fotóm a pusztáról. Ezeket összepárosítva utólag készítettem néhány látványosabb képet, mégha nem is természetes módon.
A rosszul sikerült darvazás mellett azért szerencse is ért. Egyik sikertelen autós darukeresésből estefelé hazatérve éppen a parkoló helyemre tartottam, amikor egy nagy madár repült el hangtalanul felettem. Erdei fülesbagoly! - ismertem fel. Mire kikászálódtam a kocsiból már továbbiak röpködtek egy nagy fa lombját vesztett koronája körül és pillanatokra meg-megültek rajta, majd továbbszálltak. Nosza, kaptam a gépet, felkattintottam a vakut és a növekvő sötétségben próbáltam lekapni a nyugtalan baglyokat. Túl sokat kívántam a masinámtól, nem tudott élességet fogni, azaz mindössze egyszer, de éppen a legjobb helyzetben.
Öt percig sem állt fenn a páratlan fotózási lehetőség, az éjszakai vadászok munkába indultak. Ránéztem az órámra: pontosan fél öt volt és csaknem teljesen sötét. Másnap éppen ebben az időben a fa közelében vártam a madarakat. Meg is jelentek, talán tízet is láttam, de olyan jó kép nem sikerült már, mint az előző napi. Másnap megtaláltam a nappali búvóhelyüket: a szállodasor utcáján álló nagy nyírfa lelógó leveles ágai között rejtőztek a fülesek. Legalább tízen voltak.
Így esett, hogy a városba költözött fülesbaglyok megszínesítették a szürke, ködös és darvak nélküli napjaimat. Az éjszakai fotónak pedig különösen örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése