KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. február 21., kedd

A kiböjtölt ölyv

A ragyogó napsütésben derűlátóbb az ember. Ma reggel azzal az optimista előérzettel mentem leselkedni, hogy hosszú idő után újra találkozom az ölyvekkel. Az első órák azonban nem ezt látszottak alátámasztani. Verebet, cinkét már nem akartam fotózni, a néhány odaszokott meggyvágó megjelenésére meg várnom kellett. Arra még inkább, hogy legalább egyikük a földről az etetőre szálljon.


Ezzel aztán be is kellett érnem egy időre, mert verekedni végképp nem akartak. A pintyfélék csak a földön szedegettek, a fakopáncsok és a szajkók a húst dézsmálták. A veréb népség mindent ellepett. Percenként nagy robajjal menekültek a bozótba, majd onnan szépen visszaszállingóztak, ahogyan szokták. Minden riadó után szétnéztem, hogy nem jön-e a karvaly? Egyszer láttam is bevágni a les elé, de nem ült be.
A sok hús után egy kis napraforgó bél is kell a kiegyensúlyozott étrendhez - gondolhatta a nagy fakopáncs és felröppent az etető tuskóra.


A kedves kis közép fakopáncs sokszor berepült, de csak az etető lábazatán kopácsolt, vagy gyorsan kikapott egy szem szotyit és máris továbbszállt. Egyszer mégis megjelent ott, ahová vártam.


Közben azért az ölyvek is jelezték érdeklődésüket. A hangjukat hol itt, hol ott hallottam, néha láttam is árnyukat, amint átrepültek a hús fölött, de nem jöttek le. Most nem bújhatok elő a lesből, mert jó időre megint elriasztom őket. Várnom kell  tovább! Küldtem egy SMS-t a feleségemnek, hogy nem jövök ebédre.
Megint csak teltek, múltak az órák és lassan már az uzsonna ideje is elérkezett, amikor végre odabátorkodott egy egérpusztító. Bizalmatlanul csak oldalt, a les mellett telepedett le.


A friss csirkefarhát csábításának azonban nem tudott sokáig ellenállni, csakhamar felröppent az ágra.


Mohón mart bele a puha húsba.


Falatozás közben gyakran körbenézett, biztosan a társai támadásától tartott. Én meg szurkoltam, hogy lássak egy kis csetepatét.


Az utolsó falatot ki akarta szabadítani a rögzítésből.


Megküzdött vele.


Végre sikerült! Na, most repül el! - gondoltam.


Így is történt, de éppen a les előtt, a földön akarta elfogyasztani a maradékot.


Amikor ezzel is végzett, meglepetésemre visszaült az ágra.


Közben a társai vijjogtak, mozgolódtak, de nem mertek leszállni a földön lévő húsra. A kis madarak tudták, hogy ez a ragadozó nem karvaly, rájuk nem veszélyes, így tovább repkedtek a szotyiért.
Az ölyv teli beggyel, elégedetten üldögélt a kényelmes ágon. Egyik lábát felhúzva hosszabb tartózkodásra rendezkedett be.


Egy pirókegér az egyik fű csomó alól kandikálva szemezett az etető alatti magokkal. Időnként szó szerint a fű alatt villámgyorsan kiszaladt egyért, majd vissza. A ragadozó már felfigyelt az alatta futkározó egérkére.


Vajon, ha éhes lenne a madár, akkor is ilyen nyugodtan szemlélődne? Az én türelmem előbb fogyott el, mint az ölyvé, akiről már azt is feltételeztem, hogy itt akar éjszakázni. Elvégre több, mint másfél órája időzik a lesemnél! Ő lehetett a környék ura, mert társai nem mertek sem a húsra szállni, sem őt megtámadni. Közben a hátsó fák árnyéka a földön heverő belsőségig kúszott. Itt már nem lesz elég a fény egy esetleges verekedés fotózásához, aminek úgyis kevés az esélye a gyámoltalan vetélytársak miatt.
Hat órát töltöttem a lesben, éhes vagyok, mennem kéne, de hogyan, hogy ne riasszam el a nehezen visszaédesgetett madarat? Füttyögni, kiáltozni kezdtem, de a madár nyugalmát nem rendítettem meg. Kénytelen voltam felfedni magam. A megvendégelt ölyvön kívül még három társa emelkedett a levegőbe a közelből, amint megláttak. Most jó időre megint elvágtam magam náluk?

19 megjegyzés:

  1. Ilyenek ezek a dögök!Alig bírjuk kivárni őket,aztán meg nem lehet elkergetni őket!Példás a türelmed,és kiválóak a fotók!Középfakopi kell nekem is!!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Jól írod, meglepett, hogy mennyire otthon érezte magát az ölyv. Persze nekem több kell, akció! Fakopi beszoktatva, ha kell, gyere érte!

      Törlés
    2. Köszönöm a meghívást,élni fogok vele!

      Törlés
  2. Nagyszerűek az újabb egerészölyv fotóid, most már egész sorozatom van belőlük! Közép-fakopácsom még nem volt, most azzal is gyarapodtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Használd a fotókat egészséggel!

      Törlés
  3. nagyon jók! ez az előnye a sok szabadidőnek és a jó lesnek...egyszer nekem is lesz ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesed lehet bármikor, de a sok szabadidőre - szerencsédre - még várnod kell! :)

      Törlés
  4. Nagyon szépek a madarak, nem kis türelem kell hozzájuk. :) Van különbség a téli és nyári vadászó madarak fotózás aközben? Jobban jönnek ilyenkor az etetésre, mert éhesek, vagy nyáron is meg lehet őket a hasuknál fogni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Télen kevesebb az élelem, az ölyvek ilyenkor a dögre is ráfanyalodnak. Ekkor lehet legközelebbről fotózni őket.

      Törlés
  5. A türelem ölyvet teremt. Elkezdődött a húsvéti böjt időszak... :)

    VálaszTörlés
  6. a negyedik képen érdekes az a puffadt madár, pihentem már annak a fának a közelében vagy 60 órát összesen de még ekkora bördöt soha nem láttam azon a gyökéren!

    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kevesen mondhatják ezt el magukról, érezd magad kitüntetve! :) Egyébként tényleg szép nagy madár volt.

      Törlés
  7. Szépek lettek a képek. Látom ott már nincs hó és mégis jönnek a csalira az ölyvek. Nálunk még minden fehér és ki is használom ezt amíg tudom. Én is már többször kellett kijöjjek a lesből mikor még ott voltak a környező fákon, mert már nagyon át voltam fagyva, de következő alkalommal úgyis jöttek a húsra. Az éhség nagy úr...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy nálunk oda a szép havas háttér. Használd ki a lehetőséget, amíg lehet! Most már van bőven ölyves tapasztalatod.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Tisztelt Deák Úr!
      Köszönöm a gratulációját és megtisztelő számomra, hogy állandó olvasómként regisztrált. Örülök, hogy Ön is természetkedvelő. Ha környékbeli, akkor valamikor találkozhatunk.

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés