KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. november 30., péntek

Novemberi meleg

Az itatómnak nem sok hasznát vettem az őszi szezonban. Ezt azzal magyaráztam, hogy a kopárrá vált környezet nem nyújt elég védelmet a kicsi madaraknak a karvalyok támadásával szemben, ezért két oldalra ágakat hordtam. Már ennek is van vagy két hónapja, de nagy változást eddig nem tapasztaltam. Egy kis etetőt is működtetek ugyanott, hogy az itató forgalmát szórakozva is szemmel tarthassam.
A tegnap délelőtti borús időben csak úgy minden mindegy alapon ültem ki oda, cinkézni. Bár a kicsikék folyamatosan pörögtek, megkopott reflexeimmel jó időbe telt, amíg mindegyik fajról sikerült elfogadható képet csinálnom.

Barátcinege
Fenyvescinege
Időközben kitisztult az idő és ragyogó napsütés állandósult.

Kékcinege
Széncinege
Fenyvescinege
A melegedő időben hirtelen citromsármányokat és zöldikéket vettem észre az etető alatt. A kiverődött magokat szedegették, sőt néhányuk még a vízbe is beleereszkedett.  

Citromsármány
Zöldikék
Gyorsan lőállást váltottam, hogy jobban rálássak a vízre. Bosszankodva állapítottam meg, hogy az előzőleg hevenyészve odavetett védelmi ágak árnyékfoltossá és kissé zavarossá tették a hátteret, azt viszont örömmel láttam, hogy az itatóm hirtelen népfürdővé változott: több sármány és zöldike áztatta magát a szemem előtt.

Citromsármány
Hím zöldike


Szinte azonnal megjöttek a rigófélék és ők is helyet követeltek maguknak a medencében.

Feketerigó hím
Feketerigó tojó
Feketerigó hím
Énekes rigó


Még egy léprigó is tiszteletét tette. Korábban még nem láttam ennek a fajnak egyetlen képviselőjét sem. Tényleg jóval nagyobb, mint az énekes rigó, így jócskán vissza kellett zoomolnom a fotózásához.

Léprigó
Persze a cinegék is szép számmal tisztálkodtak, de őket már csak akkor fotóztam, mikor az "értékesebb" fajok már megvoltak.



Később egy szajkó is odatévedt, ő nem fürdött, csak ivott néhány kortyot. Őt csak azért fényképeztem le, hogy a megjelenését igazoljam. :)


A legnagyobb meglepetést a meggyvágók rohama okozta, volt úgy, hogy egy időben több, mint tíz darab szórta magára a vizet és csak egyre jöttek!

Meggyvágó tojó
Ennyi meggyvágót egy helyen nem, hogy vízben, de még szárazon sem láttam még.

Meggyvágó hím

Békétlen népség, még civakodtak is a jobb fürdőhelyért.



Mókásan néztek ki ázott tollazattal, örömmel készítettem közeli képeket róluk.




A vízi parádé utolsó résztvevőjeként egy fakopáncs is fellépett, elég rossz helyen, így már csak ázottan tudtam megörökíteni.

Nagy fakopáncs tojó
A tömeges fürdőzés úgy fél óráig tartott, aztán olyan hirtelen maradt abba, ahogyan elkezdődött. Csak ekkor vettem észre, hogy izgalmamban ( és télies ruházatomban ) mennyire kimelegedtem. Ennyi régen várt élmény elég is volt, csomagoltam és haza indultam. A lesem napos oldalán bodobácsok hada sütkérezett és a kocsi hőmérője 16 fokot mutatott. Szinte tavasz volt!
Amint a híradásokból hallottam, tegnap ismét megdőlt egy országos melegrekord, de mától már itt a hideg!
Brrrr!

2012. november 27., kedd

Apró szépségek

Ki gondolná, hogy még november végén is találhatunk nyíló vadvirágokat? Igaz, hogy kitartóan kell keresni őket és olykor még nagyító üveg is kellhet a megcsodálásukhoz, de megéri.