KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. november 5., hétfő

Szarka, róka, dámbika

Idestova hét éve foglalkozom madarak fotózásával, vadban gazdag vidéken élek és télen mindig tartok némi húsfélét a lesemnél ragadozókra számítva, de szarkákhoz mindeddig nem volt szerencsém. Ugyanakkor az újpesti kertes házban lakó barátom panaszkodik, hogy hajnalban szarkák ébresztik  hangos cserregésükkel, másokhoz meg az emeletre is berepül a szemtelen madár. Hol kell tehát szarkát fényképezni? Budapesten! 
A hétvégén egy fővárosi parknál, autók fedezékében próbáltam közel kerülni az éber madarakhoz, miközben a szomszédos társasház erkélyéről humoros megjegyzések kísérték igyekezetemet. :)




Szombat hajnalban már nem kellett kéretlen viccelődőktől tartanom. A sziget dámos területén ültünk fel egy magaslesre Tamás barátommal, hátha látunk még valamit a barcogásból, így a vége felé.  Még napkelte előtt, sűrű ködben helyezkedtünk el és vártuk a jó szerencsét. Sokáig csak egy éjszakai portyázásból hazafelé tartó róka jelentett némi izgalmat. 


Gépeink kattanásait hallva felkapta a fejét, felnézett a lesre és már iszkolt is a fák közé.



A további három órában dámvad nem mutatkozott. Aztán a tervezett indulásunk előtt egy perccel kilépett a tisztásra egy szép bika, persze jó messze tőlünk. Némi tétovázás után távolodni készült. Hogy visszafordítsa, Tamás elindította a telefonjáról a barcogó hangot, amely ugyan nem tartalmazott mély basszusokat, és igencsak erőtlen volt az igazihoz képest, de a bika mégis reagált rá. Pár lépést tett felénk, de aztán gondolt egyet és beváltott a sűrűbe. Vártunk még egy fél órát, hátha felbukkan a közelünkben, de nem így történt. 


Ezzel a soványka eredménnyel zárult hétvégi programom, már ami a természetfotózást illeti. Nagyobb zsákmány nélkül is jól esett az erdőben üldögélni, nézni, ahogy sűrűsödik, vagy éppen ritkul a köd, hallgatni a délre húzó vadlibák messze hangzó szavát, figyelni a fenyőrigók csapatának kavargását a fejünk felett, messziről ugyan, de megcsodálni a karvaly lopakodó röptét, vagy az ölyv vadászatát. Kissé átfagyva, de egy szép reggel természetközeli élményével gazdagodva indultunk hazafelé. 

6 megjegyzés:

  1. Nem mindig ideálisak a körülmények, de a természet közelsége kárpótol, kikapcsolódást nyújt.

    VálaszTörlés
  2. Az egyik szép szarkafotót engedelmeddel elraktároztam állataim közé, ahol szarka eddig még nem volt.
    Én is jártam egy kicsit az Apáthy sziklánál, szép idő volt és még néhány novemberi vadvirágot is találtam ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megtetszett valamelyik fotóm, én már annak is örültem, hogy egyáltalán sikerült végre szarkát fotóznom.
      Érdeklődéssel várom az albumodat a vadvirágokról.

      Törlés
  3. Ezt tanúsíthatom! Én is Újpesten lakom és rengeteg szarka van :D Néha olyan dáridót csapnak az utcában, hogy csak na!
    Örülök, hogy kiegészült a fotózott fajlistád!

    VálaszTörlés