KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. szeptember 27., csütörtök

Térdre, imához!

Mostanában nincs sok sikerélményem. Leginkább a szarvasbőgéssel szemben támasztott reményeim fogyatkozása kedvetlenít el. Lassan már itt a vége és jóformán még el sem kezdődött.
...
Ma vizet vittem az itatómhoz és a közelben furcsa szerzettel találkoztam. A lábam előtt egy imádkozó sáska küszködött az előrejutással a magas fűben. Egész eddigi életemben jó, ha egyszer találkoztam ennek a ritka rovarnak egy példányával, melynek másik ismert neve ájtatos manó. Készítettem róla egy fotósorozatot, találkozásunk emlékére. Aztán persze elengedtem. Nem teljesen önzetlenül. Szabadsága fejében azt kértem tőle, hogy ha már úgyis állandóan imádkozik, eszközöljön ki nekem az égiektől néhány jó, fotózásra alkalmas szarvast. Legalább egy nagyagancsú, öreg bikát, némi tarvaddal körítve, ráadásul jó fényben és szép környezetben, ha kérhetem! :)
Ha így sem jön össze a dolog, akkor... ( lásd: cím)  :)









A netről tudtam meg, hogy nem ám akármivel, hanem a 2012-es év rovarával találkoztam!

2012. szeptember 21., péntek

Őszi eső

A hosszú, forró nyár után hideg széllel és esővel kukkantott be hozzánk az ősz - ha csak egy napra is. Még esett, amikor fényképezőgéppel a kezemben kerestem a régen várt csapadék hasznosulását a szomjazó kertben.



















2012. szeptember 19., szerda

A bőgés kezdetén

Délebbre már talán véget is ért, nálunk még csak most kezdődik a szarvasbőgés. Ilyenkor minden alkalmat megragadunk vadfestő Józsi barátommal, hogy megleshessük a természet eme csodálatos eseményét. Az elsőbbség a fizetős vadászoké, mi csak elvétve és a legkevésbé ígéretes helyekre juthatunk ki. 
Eddig három alkalommal ültünk lesen, elsőre semmit nem láttunk és alig hallottunk valamit, harmadszorra jó bőgést tapasztaltunk, de bikát nem láttunk. Az eddigi legjobb a tegnap előtti kalandunk volt. Az alábbi képek akkor készültek.
A két koca váratlanul éppen mellettünk vonult el malacaival. A jó szélnek köszönhetően tíz méteren belül kocogtak el búvóhelyünk mellett, jelenlétünkről mit sem sejtve.






A szarvasok csak erős szürkületkor jelentek meg. ( Az autófókusz ilyenkor már bizonytalan, a legvégén már kézzel kerestem az élességet és sokszor nem is találtam. :) A képek a legnagyobb érzékenységgel készültek és mégis sötétek. Szándékosan így hagytam őket, hogy utaljak a felvételi körülményekre. )
Elsőként egy tehén váltott ki a sűrűből a borjával. A kiégett mezőn a kevéske friss sarjadékot csipegetve közelítettek.




A bika eleinte csak a fák között várakozott...


... majd ő is kióvakodott a nyílt térségre.


Még egy bátortalan bőgést is megkockáztatott.


Lassan közelített, de gyanakodva nézett felénk.


Végül visszaterelte a borjat és a tehenet az erdőbe.


Így ért véget az idei első szarvas kalandunk. Reméljük, lesz még jobb is!

2012. szeptember 13., csütörtök

Fecskepihenő

Noha én már elbúcsúztattam őket egy blogbejegyzésemben, még tegnap is láttam néhány füsti fecskét, amint a házunk feletti magasban cikázva vadásztak. Ebben persze még semmi rendkívüli nincs.
Pár napja viszont egy hatalmas fecske csapat érkezett a környékünkre. Molnárfecskék voltak. Az elsőnek érkezők még a villanydróton kerestek helyet a helyi füsti fecskék mellett.         
 ( Megjegyzem, a mostani villanydrótok az elődeikhez képest sokkal "bunkóbbak". )


Pár perc múlva már annyian voltak, hogy a fákon próbáltak pihenőhelyet találni.


 Sőt, szokatlan módon a háztetőre is leültek.


Időnként fel-felrebbentek, kavarogtak az égen, majd újra visszaszálltak. 


Megszámlálhatatlanul sokan repkedtek a házak feletti légtérben, nagy feltűnést keltve az utca lakói között, akik - magamat is beleértve - ennyi fecskét sosem láttak még. Nyilvánvalóan egy átvonuló csapat választott bennünket átmeneti pihenőhelynek. Sajnos, ilyen folytonosan mozgásban lévő madár tömeget értelmes módon lefotózni nem tudtam, még a háztető körül kínálkozott némi lehetőség, hogy sokaságukat érzékeltethessem.


Talán egy negyed óráig tartott a gyönyörűséges invázió, aztán egy kabasólyom érkezése kisöpörte a fecskék seregét a környékről. A ragadozó minden sietség nélkül kísérte a kis madarakat, mintha csak a legelőbb elfáradó, leggyengébb példányt akarta volna kiválasztani a tömegből. A nagy út előtt álló csapat és üldözőjük délnek tartottak. Miközben az átélt élmény nagyszerűségén örvendeztem, arra gondoltam, hogy vajon hány százalékuk fog megérkezni távoli úticéljához?

2012. szeptember 12., szerda

Kerti itatónál

A hétvégén Tamás barátom meghívott egy reggeli fotózásra horányi kerti itatójához , merthogy azt mostanság sokféle madárka látogatja. Tetejében még a szuper teleobjektívjét ( Canon 300/2,8 plusz 2-szerező ) és az állványát is átengedte, csak a gépemet kellett feltekernem. Sajnos a kert fáinak lombozata árnyékot vetett a vízre, így magas érzékenység szükségeltetett, viszont a forgalom és a fajok változatossága várakozásomon felüli volt. 
Ezúton is köszönöm Tamásnak az élvezetes fotózást és egyben irigylem ezért az évek óta jól működő házi itatóért, ahol ő már sok érdekes madarat, többek között süvöltőt, keresztcsőrűt és fenyőszajkót is fotózott. 

Kékcinege
Széncinege
Barátposzáta hím
Csúszka
Vörösbegy


Rozsdafarkú
Csilpcsalp füzike
Kormos légykapó
Füzike
Közép fakopáncs
Barátposzáta tojó
Kormos légykapó
Nagy fakopáncs
Nagy fakopáncs
Közép fakopáncs
Szajkó

Közép fakopáncs
Hát így esett, hogy sok férfi társamhoz hasonlóan otthon helyett én is máshol találtam meg a változatosságot. Mielőtt ezt a kijelentést az asszony félreértené, gyorsan leszögezem, hogy ez kizárólag csak a madarakra érvényes! :)