KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. szeptember 19., szerda

A bőgés kezdetén

Délebbre már talán véget is ért, nálunk még csak most kezdődik a szarvasbőgés. Ilyenkor minden alkalmat megragadunk vadfestő Józsi barátommal, hogy megleshessük a természet eme csodálatos eseményét. Az elsőbbség a fizetős vadászoké, mi csak elvétve és a legkevésbé ígéretes helyekre juthatunk ki. 
Eddig három alkalommal ültünk lesen, elsőre semmit nem láttunk és alig hallottunk valamit, harmadszorra jó bőgést tapasztaltunk, de bikát nem láttunk. Az eddigi legjobb a tegnap előtti kalandunk volt. Az alábbi képek akkor készültek.
A két koca váratlanul éppen mellettünk vonult el malacaival. A jó szélnek köszönhetően tíz méteren belül kocogtak el búvóhelyünk mellett, jelenlétünkről mit sem sejtve.






A szarvasok csak erős szürkületkor jelentek meg. ( Az autófókusz ilyenkor már bizonytalan, a legvégén már kézzel kerestem az élességet és sokszor nem is találtam. :) A képek a legnagyobb érzékenységgel készültek és mégis sötétek. Szándékosan így hagytam őket, hogy utaljak a felvételi körülményekre. )
Elsőként egy tehén váltott ki a sűrűből a borjával. A kiégett mezőn a kevéske friss sarjadékot csipegetve közelítettek.




A bika eleinte csak a fák között várakozott...


... majd ő is kióvakodott a nyílt térségre.


Még egy bátortalan bőgést is megkockáztatott.


Lassan közelített, de gyanakodva nézett felénk.


Végül visszaterelte a borjat és a tehenet az erdőbe.


Így ért véget az idei első szarvas kalandunk. Reméljük, lesz még jobb is!

10 megjegyzés:

  1. Milyen selymes hátteret ad a fű, nagyon szép szinte már pasztellszerű - különösen a vaddisznó családnál. Remek pillanatok, élmény lehetett élőben látni, átélni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért másképp mutatna, ha zöld lenne a fű, de hát ez az év márcsak ilyen. Valóban nagy élmény volt, mert egyenesen felénk tartottak a disznók. A szarvasok sajnos csak nagyon későn jönnek elő.

      Törlés
  2. Nem kezdek panaszkodni,hogy megint lemaradok a bőgésről,mert nem is teszek érte semmit,magamnak köszönhetem!Csak irigykedem!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan nincs a közeledben erdőgazdaság, ahol ismeretséget kellene szerezned. Mert anélkül nehéz! Idejében rá kéne készülnöd...

      Törlés
  3. Látszik a képeken, hogy nagyon gyenge fények lehettek már, de így is tetszenek, természetesek. Egyszer én is szívesen elmennék egy ilyen hallgatózásra, izgalmas kaland lehet. Na de hátha összejön majd, a medvelesés is sikerült.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)A medvéhez képest ez gyerekjáték, de mindenképpen ajánlom, mert felejthetetlen élmény.

      Törlés
  4. Szépek a fotók a gyenge megvilágítás ellenére is!

    VálaszTörlés
  5. Sajnos az idei szarvasok csak késő este mutatkoznak, jobb fotót már alig remélek.

    VálaszTörlés