A nagyravágyó bankáné

Pár nappal ezelőtt egy búbosbanka röpködött a garázsunk körül. A hullámpala tető alá kapaszkodott és a hullámok árnyékába próbált bebújni, mert ott sejtett alkalmas fészkelőhelyet. Néhány eredménytelen kísérlet után feladta és elrepült. Másnap viszont a     használaton kívüli zárt műhely satupadján találtam.

Fel-felröppenve mindig az ablaknak koccant. Nehogy kárt tegyen magában gyorsan kitártam az ajtókat és a házat megkerülve kívülről az ablakhoz mentem. Ez bevált, mert a kedves kis madár tőlem tartva a szemben lévő ajtó nyílásán keresztül épen és egészségesen kiröppent a szabadba.

A hosszú csőrű bóbitás madár látogatása nem volt véletlen. Hosszú évekre visszanyúló emlékeket őrzünk a nálunk megfordult, sőt a kertünkben fészkelő bankákról. Tavaly például öt fiókát neveltek fel egy deszka odúban. Erről itt írtam: Házhoz jött bankák

A közelmúltra visszatérve maradt bennem némi félelem, hogy a madárka szerencsétlen fogságba esése elriasztja a környékünkről, de szerencsére nem így történt. Láttam, amint éppen elröppen az odú mellől. Gyorsan beültem az álcázott leshelyemre és vártam, hogy visszatérjen. Ehelyett a hím madár jött, kukaccal a csőrében, amelyet benyújtott az odú nyílásán, de nem volt aki átvegye a nászajándékot. Pár perc múlva megismétlődött a jelenet. A szereposztást évekkel ezelőtt megtanultam: a hím ajándékozással nyeri el a tojó szerelmét, azután a költés idején folyamatosan táplálja őt.
Nosza, ha már itt tartanak, akkor fényképezhetem is őket! - gondoltam és magamhoz vettem a masinát. Hamarosan visszatért bankáné, de nem bújt be az odúba, csak körbejárta és méregette.

A következő nap észrevettem, hogy a tojócska ismét a hullámpala tető alatt bújkál, a salakgyapot hőszigetelésben kotorászik, nyilvánvalóan a fészkelőhelyét alakítgatja. Ezt veszélyesnek ítéltem, mert félő, hogy a későbbiekben a fiókák alatt a rögzítő fólia beszakadhatna. Valószínűleg így került be a garázsba is. Megfigyeltem, hogy honnan röppen ki a madár és vagy két méter hosszan valamennyi üreget betömködtem.

Újabb nap virradt ránk és a kitartó bankáné a tető másik végénél próbálkozott. Ekkor már kezdtem méregbe gurulni. Összetépkedtem két régi lepedőt és létrára állva a tető valamennyi hulláma alá rongy gombócot dugdostam. Mindez a tavalyi kényelmes odú közvetlen közelében.

Ma ebéd után az udvaron nyugágyban szundikáltam, amikor a jól ismert banka jelzésre neszeltem fel, amellyel a hím jelzi érkezését a fészken ülő párjának. Az elröppenő csíkos madár látványa egyértelművé tette a helyzetet: a tojó még mindig a pala tető alatt képzeli a babaszobát, csak most már a merőleges oldalon, ahol csak keskeny résen lehet bebújni.

Ezt jobban meg kell figyelnem! Beültem a lesbe, természetesen fényképezőgéppel a kezemben. Hallottam, amint a tojó csőre a rendezgetés közben a palához koppan.
Nemsokára felhangzott a jelzés, megjött a hím a kukaccal. Elsőre nem találta el, melyik résnél keresse a párját, de aztán odébb röppent, benyújtotta és átadta a csemegét.

Ennyi megátalkodottság láttán megadom magam, legyen meg bankáné akarata. Nem volt neki elég a kényelmes kis odú, egy egész épület kellett. Ez aztán a nagyravágyás! Magára vessen, ha a nyári hőségben átforrósodott tető alatt kell majd pihegjen!  

Az épület sarkánál a szigetelés rögzítése remélhetőleg jobban tart és kibírja majd a növekvő fiókák súlyát. Nem dugdosok többé rongyokat a résekbe, mert nem akarom elriasztani őket. Előre örülök, hogy ismét megörvendeztetnek bennünket a társaságukkal, látni és hallani fogjuk őket, sőt remélhetően a fiókáikat is. 

Választásával dugába döntötte fotózási terveimet, nem fogom hasznát venni az odúnak, a leshelyemnek, sőt még a beszálló ágnak sem. Egyébként banka úr szerint a kerti virágtartó beszállónak is megteszi.

Így hát kedves kis bankák legyetek üdvözölve nálunk! Éljetek békességben a közelünkben és neveljetek fel épségben ismét legalább öt fiókát!