KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. január 29., szerda

Ember tervez...

... a természet végez. Ez lehet a mottója a mai bejegyzésemnek, melyben azt kell rögzítenem, hogy a vércse projektem első szakaszának befellegzett. Lenyúlta egy egerészölyv. 
Az okot a les helyében kell keresnem. Tudom, hogy a vércsék a mezőgazdasági terület mélyén tanyáznak, de oda mostanság csak terepjáróval lehetne bejutni. A jelenlegi helyen, az országút közelében viszont az ölyvek az urak.
Az egereim szépen fogytak és én reménykedtem. Főleg, amikor olyan apró egér maradványokat találtam a helyszínen, amelyeket ölyv nem hagyna. Talán tényleg vércse falatozott nálam, de valószínűleg csak véletlen betérőként. Tény, hogy mostanra a nagyobb ragadozó lett a törzsvendég.
Időközben leesett a hó és én - 12 fokban indultam a leshez. Még a kocsiban ültem, amikor láttam, amint egy szép róka a kunyhóm mögött somfordált. Tán a nyúltetem szagát érzi és akkor majd szépen kisétál elém! - gondoltam optimistán. 
Egerek a vödörbe, én meg a kunyhóba és kezdődött a várakozás. Kisvártatva megérkezett a madár, naná, hogy egerész! Tollruhája még zúzmarás volt az éjszakai kemény hidegtől. Érdeklődéssel nézte a reggelijét.



Nem sokáig tétovázott, hirtelen rárepüléssel kikapta és elvitte az első fogást. Kis szünet után visszatért és a másodikat már helyben fogyasztotta. A "nyugalom megzavarására alkalmas" képeket inkább nem mutatom. 


Legalább két órán keresztül figyeltem, amint  jóllakottan ejtőzik, tollászkodik a közelemben.












Egyszer észrevett valamit a hóban, elrepült, de hamarosan meggondolta magát és visszatért.


Tollait felborzolva hosszú tartózkodásra rendezkedett be, úgy kellett elzavarnom, hogy mehessek. 
A róka persze nem sétált be elém, pedig Szilárd, az önkéntes természetvédő arra járva látta, hogy tőlem balra kétszer is kióvakodott a bokrok közül ott, ahol nem láthattam. Eső után köpönyeg, de másnap oldalsó ablakokat vágtam a lesre. 
Merthogy persze másnap is kimentem, főképpen a róka miatt. Már csak -5 fok volt, csekélység. Az ölyv ott ült a beszállón, őrizte az "egértermő" vödröt. A nyomokból láttam, hogy éjjel a róka elvitte a nyulat. Azért tettem ki csalétket, hátha!
Már nem reméltem a vércsét, csak az ölyvre készültem. Az előző nap kiismertem a viselkedését, így el tudtam kapni a berepülését. Szerencsém volt, mert éppen szemből érkezett.



A tervezéskor naivan azt hittem, hogy a reklám vödörből csak a vércse lesz képes kivenni az egeret. Hát ebben is tévedtem...




Az egerek fogytával az ölyv ismét beült elém emészteni. Már nem tudott újat mutatni, untatott. A róka helyett csak egy fekete macska tűnt fel a távolban. ( Már megint az utált dög, kint a terepen, a házaktól messze!) Hazafelé autózva ismét láttam a rókát, vidáman egerészett a vasút melletti repceföldön.
A remélt vércse fotókra még várnom kell. Talán majd tavasszal... Addigra visszatérnek a máshol telelő vércsék, az ölyvek pedig eltakarodnak az utak mellől, úgyhogy még az sem kizárt, hogy ugyanitt jó lesz.
A keserű tapasztalatokból is tanul az ember.

2014. január 23., csütörtök

Ki a zöldbe!

Talán nem is ártott, hogy az enyhe tél miatt unalmassá vált a fotózás a régi lesemből. Mindig ugyanazok a madarak, mindig a megszokott sápadt sárga háttér. Nyilvánvalóvá vált, hogy környezetváltozásra van szükségem. Amikor a feleségem kérésére egerészésbe kezdtem és gyűltek a kis szürkék, arra gondoltam, hogy megpróbálkozom csaliállatként hasznosítani őket. Nyilvánvalóan ragadozó madarak lehetnek a fotóalanyok. Egy alkalommal őzek után jártam. Sok babér ott sem termett, csak távoli képek sikerültek.Viszont hazafelé két vadászó vércsét is láttam a zöldellő vetés fölött. Nosza, a gabonatábla mellé építettem egy lest, tettem ki beszállót és elkezdtem az egerek táboroztatását. Néhány nap után beültem a kunyhóba. Pár óra múltával be is szállt a madár, de nem vércse volt, csak egy érdeklődő egerészölyv. 


Épp csak egy pillantást vetett az egereimre és már el is repült. Talán nem tetszett neki a tálalás...


Több alkalommal sok órát töltöttem eredmény nélkül a lesben, de madár nem járt a közelemben. Pedig jövet-menet az út menti fákon ölyvet, szarkát, varjút, és vércsét is láttam. 
Ma délután ismét szerencsét próbáltam. Útközben egy elütött mezei nyulat találtam, felvettem és a leshez vittem. Bíztam benne, hogy ez majd jobban becsalja az ölyveket, mint a csirkefarhát, amely napok óta érintetlen. Hamarosan érkezett is egy egerész, óvatosan közelített a nyúlhoz, aztán vagy egy órán keresztül lakmározott.






A nyúlvacsora után a les mögötti fára telepedett. Reméltem, hogy még megkívánja az egér desszertet.
Úgy is lett:



Karmaira sárkoloncok ragadtak, de azért villámgyorsan rámarkolt az egérre...


... és egy pillanat múlva már nyakon is csípte.


Néhány erőteljes nyeldeklés után már csak a farkinca vége kandikált ki a csőréből.


Már csak egy búcsú potréra maradt időm, aztán a madarat követve én is elhagytam a helyszínt.


Végre volt egy jó lesezésem! Idén először. Hazafelé úton még láttam a vércsét, jó messzire a lesemtől. Remélem, egyszer majd közel jön ő is...

2014. január 20., hétfő

Egy kis kiállítás












Tavaly tavasszal hirdette meg őszig tartó fotópályázatát Szigetmonostor, második lakóhelyem. Csak ezen időszak alatt, a szigeten készült képeket lehetett nevezni, kategóriánként legfeljebb kettőt. 
A három kategória: 

  • A Szentendrei-sziget természeti értékei
  • Növényportrék a szigetről
  • Szép kertek

Természetesen én is küldtem be képeket, a kert témában ugyan csak egyet, csupán a részvétel kedvéért.
A kiállítás megnyitására és a díjátadásra tegnap került sor.


Remélem, jól emlékszem az adatokra: a pályázatra 33 fotóstól 180 kép érkezett és ezekből 80 került a falakra. Én leginkább a "Harmatdíszben" című fotóm sikerében bíztam, amely végül II. díjat kapott. Nagyon örültem, mert sok látogató gratulált, érdeklődött a kép készítésének körülményeiről és jelezte, hogy szeretné letölteni azt a maga számára. Miattuk is írom ezt a kis beszámolót és örömmel osztom meg ismét a harmatos pillangómat.


Az esélytelennek tartott " A mi kertünk" című fotómat viszont az I. helyre értékelte a zsűri. Ez az előkelő helyezés természetesen inkább a kertnek, mint a fotónak tudható be és az a feleségem érdeme. Át is engedtem neki a díjátvétel dicsőségét. :)


Külön öröm volt számomra, hogy Kuthán Tamás, kedves barátom és fotóstársam viszont a növényportré kategóriában hozta el az első helyezést. 
Kis falunk kultúrális életében nagy eseménynek számít ez a kiállítás, amely február végéig tekinthető meg. Köszönet a kiíróknak, a támogatóknak és a résztvevőknek !

2014. január 12., vasárnap

Szín-lelt művészet

Sietve szögezem le, hogy az alábbi képek nem az én alkotásaim, csupán reprodukciók. Névtelen mester ismeretlen technikával készítette az eredeti művet, valószínűleg tudtán kívül. Akár több évtizedes is lehet és ki tudja mennyi ideig maradt volna még  rejtve, ha én egy szerencsés pillanatomban fel nem fedezem és részletekben meg nem örökítem. Igaz, a teljes mű színei már eléggé elhalványultak, de digitális felújítás után az egyes képek egyedi forma- és színvilágukkal megismételhetetlen látványt nyújtanak, valószínűleg új fejezetet nyitnak a mai modern festészet történetében.
Gondolom, most, hogy közreadom  ezeket a különleges részleteket, művészettörténészek hada fog elméleteket gyártani a készítés technikájával kapcsolatban és nem csodálkoznék, ha az eredeti mű védetté nyilvánítását és méltó helyen történő kiállítását kezdeményeznék. Az esetleges megvásárlást fontolgató műgyűjtők számára néhány előzetes információval szolgálhatok: a teljes műkincs a családom tulajdona és csak jó pénzért vagyunk hajlandók megválni tőle! Fokozottan törékeny, elszállításához ki kell vágni a keretéből, ehhez üvegvágó szükségeltetik! :)











Remélem, senki nem vette komolyan a bevezetést... De hogy ne csigázzam tovább kedves olvasóim kíváncsiságát, íme a magyarázat: egy valamikor műhelyként használt épület üveg ablakán találtam egy szivárványos elszíneződést, amely talán valamilyen olajszerű anyag véletlen odakerüléséből származik. A felvételeket makró technikával készítettem és az utólagos feldolgozáskor kiemeltem a színeket.

2014. január 10., péntek

Nooormális?

Január 10-ét írunk és a kertünkben nyílik a hóvirág *, a téli jázmin**, bimbózik a japán birs***, erőlködik az aranyvessző ****, újra virít a vadárvácska***** és a karácsonyi rózsa ******. Kora délután 10 fok volt, sütött a nap és legyek sütkéreztek a falon...

*
**
***
****
*****
******