KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. április 25., csütörtök

Innen-onnan

Az alábbi képek különböző helyszíneken, más-más módszerrel: autóból, lesből, sátorból, gyalogosan cserkelve, vagy hanghívással készültek. Öt nap erőlködés sovány termése ez a pár fotó. 
Keveslem a madarakat. Jó néhány faj még meg sem jött, illetve csak elvétve látok egyet-egyet a korábban gyakorinak gondolt fajok képviselőiből. Az etetőt már nem keresik, az itatót pedig a meleg ellenére hanyagolják a kis szárnyasok. Álcázás nélkül viszont nem lehet a közelükbe férkőzni. Legnagyobb bánatomra nem hallok huppogást az erdőn, ezek szerint az a néhány korai búbosbanka is továbbállt volna?

Barázdabillegető
Búbospacsirta
Kis poszáta
Füsti fecske
Szarka
Bíbic
Szajkó
Kakukk
Fülemüle
Barna réti héja


A fekete gólyára három délelőttöt pazaroltam. Hiába sátraztam, ezzel a távoli képpel kellett beérnem. Pedig ott volt a réten mindhárom nap, de még ennél is távolabb. 


Egy fehér gólya a szántogató traktor közvetlen közelében szedegette a frissen kiforgatott ennivalót.



Szeretném, ha a következő hetek több lehetőséget és eredményt hoznának számomra!

2013. április 18., csütörtök

Csóka család

Nemrégiben pár napot Gyulán töltöttünk. Tetszett a szép, virágos, szökőkutas város és a tavaszi napfényben, a levelet bontó fák alatt jól esett a séta. Sokat fotóztam, de a turista képek nem adták azt az örömöt, amelyet a madarak, állatok fotózásakor érzek. Sétáink során természetesen a várhoz is eljutottunk.


Meglepetésemre néhány csókát láttam repdesni, majd a várfalon megpihenni. Azelőtt még sosem találkoztam ezekkel a madarakkal, valahogy mindig elkerültek, örültem hát a ritka lehetőségnek, csináltam is néhány felvételt a kis gépemmel. Persze, rögtön azon kezdett járni az eszem, hogyan közelíthetném meg jobban őket?


Semmi okos nem jutott eszembe, végül is nem mászhatok fel a várfalra! Ilyen témát mégsem hagyhatok ki, legalább teszek még egy próbát. Elutazásunk reggelén nyakamba akasztottam a nagyobb gépet és ismét a várhoz indultam. Szerencsém volt: a csókák a park fái között mozgolódtak.


Tavasz lévén nyilván a fészekrakás izgatta őket, kis ágakat szedegettek.


A vadgesztenye fa egyik odva különösen népszerű volt csókáéknál.


Egyikük kíváncsian bekukucskált. Ő persze tudta, amit én még nem, hogy a párja odabent szorgoskodik.


Hamarosan kinézett őnagysága.


Közben más példányok is arrafelé mozgolódtak. Egy szinttel feljebb hasonló jelenetek zajlottak, csakhogy azokat kitakarták előlem a lombok. Az én madaraim mindenesetre szemmel tartották a társbérlőket.


Miután a többiek feltehetően megértették, hogy ez a lakás foglalt, a hoppon maradt harmadik szeme láttára  magabiztosan tollászkodni kezdtek. Ők már birtokon belül vannak, mások lakásigényével nem foglalkoznak.


Egy másik pár eközben összeszokottan üldögélt egy másik ágon, valószínűleg már nekik sem voltak lakásgondjaik. Következhet a családalapítás!


Én még szívesen figyeltem és fotóztam volna csókáék magánéletét, de sajnos már mennünk kellett. Örültem, hogy a jól sikerült üdülés a meghirdetett programon kívül még ilyen különleges témát is szolgáltatott. Kénytelen kelletlen búcsút mondtam hát a madaraknak. "Viszlát! Csók a család!"

2013. április 12., péntek

Banka az itatónál

Sok a víz mifelénk. Úsznak a legelők, a vetések, tocsognak a rétek és helyenként bokáig merül az ember a sárban, ha letér az aszfaltról. Néhol még a fácánok is gázlómadárrá képezik át magukat. :)


A műútról viszont gólyát, gémet és kócsagot lehet fotózni, kár, hogy az alanyok nagyon távolságtartók. :)


A berket átszelő árkokban, csatornákban áll a víz, a madarak bárhol olthatják a szomjukat, így nem csoda, hogy nincs keletje az itatómnak. Ellenőrzésképpen ma reggel mégis kiültem, hiszen a gyönyörű napsütés  fotózásra csábított. A lesem felé menet, a nagy nyárfa körül valóságos gomba telepet találtam. Lett volna legalább két kiló pörkölt alapanyag, ha leszedem, de ezt a fajt nem ismerem, így nem kockáztattam meg a gyomormosást. Kucsmagombának tippelem.


Szórtam egy kevés kukoricát és napraforgót a les elé, hogy ne unatkozzam. A cinkék és a verebek jöttek is hamarosan. A szép erdei pintyet már lefényképeztem.


Egy gyanakvó szajkó is betévedt, egyetlen szem kukoricával távozott.


Hosszú idő után érkezett meg az egyetlen szomjas vendég egy hím barátposzáta személyében. Egy-két kortyot ivott is, ha már ott volt előtte a víz.


Már-már unalomba fulladt a lesezés, amikor besétált a képbe kedvenc madaram, egy búbosbanka!
Nyilvánvaló, hogy nem a magok és nem is a víz miatt jött. 







Véletlenül járt erre, vagy talán már észrevette a nekik szánt odút? Tíz méterre volt csak az összkomfortos laktól, de rövid ottléte alatt semmi jelét nem mutatta érdeklődésének. Én mindenesetre jó jelnek tekintem a látogatását és reménykedem. Legközelebb már talán a párjával jön...



2013. április 8., hétfő

Rozsdás kökörcsinek

Úgy látszik, a télies tavasz a leánykökörcsineket is megviselte. Szirmaik rozsdafoltosak, talán a fagy miatt?
                                                                   
Leánykökörcsin


Fekete kökörcsin

2013. április 4., csütörtök

Az első bankák

Eredménytelen napom volt ma. Hiába sároztam össze a kocsimat nyakig, elakadást kockáztatva a felázott földúton, csak távoli képekre futotta a szerencsémből. Meg sem mutatom őket. Pedig egy fekete gólya is "elszenvedett" tőlem néhány lövést a vizenyőnél, ahol rajta kívül még egy nagykócsag és három szürkegém is vadászgatott, reménytelen messzeségben. 
Csupán egyetlen reményteli eseményt érdemes feljegyeznem mai keltezéssel: két búbosbankát láttam a fűben tipegni. Párban lehettek, mert néhány méter távolságban követték egymást. Megjöttek hát, a tavalyi első észleléshez képest öt nap késéssel, amire viszont a csúf időjárás miatt meg is volt minden okuk.
Hogyan tudnám értésükre adni, hogy találkozásunk helyétől csupán két-háromszáz méternyi röptávon belül három odúm is várja őket?!!! Bárcsak felfedeznék és elfogadnák valamelyiket!
Találkozásunk örömére megmutatom egy kedvenc tavalyi képemet. Biztatásul nekik és kabalaként magamnak...




2013. április 3., szerda

A Tavaszi Emlékhadjárat nyitánya

Tegnap Boldogon jártam, ahol a 25-ik emlékhadjárat nyitó napján a hatvani csata emlékére csatabemutatót tartottak. A katonai  rendezvénysorozat az 1849-es dicsőséges Tavaszi Hadjárat útvonalait járja be, mintegy száz lovas hagyományőrzővel, javarészt huszárokkal. Az emlékhadjárat útvonalán 35 településen haladnak át, ahol megemlékezésekre, látványos csatajelenetekre kerül sor.

További csatabemutatók:
  • Április 4: Tápióbicske
  • Április 6: Isaszeg
  • Április 8: Vác