KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. december 30., vasárnap

Újévi kívánság




Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra 
hevernem,
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne dűljön.

   Adjon az Isten 
    fényeket, 
    temetõk helyett 
    életet !
    Nekem a kérés 
    nagy szégyen, 
    adjon ugyis, ha 
    nem kérem. 

(Nagy László:    Adjon az Isten  )





2012. december 29., szombat

A hó végén

Elment a hó, elmúlt a hónap és legutóbbi jelentkezésem óta nem sok újdonságról számolhatok be. Jobbak híján az alábbi néhány képpel zárom ezt az évet.


















2012. december 26., szerda

Hóesésben

Úgy vártam az enyhe napok előtt beharangozott gyenge havazást, mint a gyerekek. Még csak éppen szitált a kevéske porhó, én már a lesben vártam, hogy néhány télies hangulatú képet készíthessek, mielőtt hosszú időre az eső lesz a főszereplő. Örültem, hogy a zöldikék és a meggyvágók is az etetőmhöz járultak, a legnagyobb újdonságot mégis a közép fakopáncs látogatása jelentette.






Miközben a madarakkal voltam elfoglalva, két megriadt őz jelent meg a gáton. Messze voltak, de jól mutattak a sűrűsödő hóesésben.



A finom porhó egyre vastagabb réteget képezve ült meg a dús termésű galagonya bokrok ágain. A  szép díszlethez már csak a madarak hiányoztak. Milyen kár, hogy holnapra elolvad ez a gyönyörűség! 
Hogy mentsem, ami menthető, délután is kiültem, de akkor már arccal a galagonyásnak, lessátorban vártam a fenyőrigókra. Nagy sajnálatomra a csalogatónak szánt almáimat továbbra is csak a cinkék látogatták.


A rigók távolabb és inkább a bokrok mélyén, a sűrű ágak védelmében táplálkoztak. A feketerigók voltak a bátrabbak, ők mutatkoztak először fotózható helyen.


Sokat kellett várnom, amíg egy-egy fenyőrigó, ha távol is, de alkalmas helyen mutatkozott. Az alábbi képek csak arra jók, hogy jelezzék, ez a téma többre érdemes.








Talán az élelem fogytával megjelennek majd a madarak a bokrok külső ágain is, nagyobb esélyt adva a jobb képekhez. Ebben nagyon reménykedem, de hogy éppen akkor lesz-e ilyen szép havas díszlet is mindehhez, az nagyon kérdéses!

2012. december 25., kedd

2012. december 21., péntek