KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. december 15., szombat

Zsákbamacska

Az előző bejegyzésben említettem a kidobott "disznóságokat", melyeket a leshez vittem. Akkor még nem gondoltam, hogy a hulladékokat az útszélre dobó környezetszennyező jóvoltából egyféle zsákbamacska játékba keveredtem. Miután az általam újracsomagolt belsőségek gyorsan elfogytak - részben helyben fogyasztás, részben elvonszoltatás által - éjszakai látogatóim jóvoltából a másik két zsák tartalma is napvilágra került. Se nem macska, se nem disznó, két birkafej jelezte a belsőségek eredeti hovatartozását.
Reggelenként a hóban rengeteg rókára utaló lábnyomot találtam. Nem hiszem, hogy létezik természetfotós, aki nem szeretne téli bundás ravaszdit fotózni havas díszletben, méghozzá közelről!
Nekem mindenesetre ez az egyik leghőbb vágyam, ezért sok időt töltöttem mostanság a lesben. Délelőtt, délután hosszú órákat őrködtem a hidegben, miközben tudtam, hogy az esélyeim a rókával való találkozásra a nullához közelítenek. Ha nem kóbor kutya, hanem valóban róka az éjszakai látogatóm, akkor ő napközben tele gyomorral horkol a vacka mélyén, tudván, hogy van még tartaléka nálam, majd bolond lenne onnan feleslegesen kikódorogni! Nem hiszem, hogy egy kutya kivárná az éjszakát, ha megéhezik.
Ilyen gondolatokkal ültem a lesben és sejtettem, hogy ölyvekhez sem lesz szerencsém. Hollók húztak át a hús fölött csúf vartyogással, de persze ők sem ereszkedtek le hozzám.
A nagy fenyőrigó csapat hangját többször hallottam a les mögötti fákról, azonban fotózható helyen nem akartak mutatkozni. Tegnap végre sikerült egy távoli kép egyikükről a galagonyán.


A fenyőrigóknak hetek óta kínált és időközben narancssárgára fagyott almáim még egy fekete rigót sem vonzottak, csak néhány cinke csipegeti őket.


Az etetőm jószerével csak a cinkéket és a verebeket lakatja jól, de hát azokat már minek fényképezzem?


A szajkók látogatása sem okozza már azt az örömöt, mint kezdetben.


Meggyvágó csak elvétve mutatkozik, úgy látszik, még nincsenek rászorulva az ingyenkonyhára.


Mostanában leginkább a nagy fakopáncsok örvendeztettek meg szinte állandó jelenlétükkel. Hol a hím, hol a tojó lakmározik nálam. A verebeket ki nem állhatják, időnként rendet vágnak köztük. Nagy sivalkodás és repkedő tollak jelzik, hogy a fadoktorok nem tréfálnak.







Egymást is hajkurásszák. Egy ilyen akcióról orrhosszal maradtam le. Kár érte, de azért emléknek jó lesz!


Itt a győztes tojó, aki éppen sikeresen zavarta el a párját.


Másik nap a szerepek felcserélődtek, a hím volt az agresszívebb, ki is sajátította az etetőt. Amíg ő komótosan lakmározott, a tojó távolabbról leste a kedvező alkalmat, hogy a napraforgóhoz férhessen.


Miközben a harkályok szórakoztattak, arra gondoltam, hogy legalább a karvaly bejöhetne! Egyszer hirtelen csend állt be a kökénybokorban, még egy cinke sem röppent ki a magért. Talán itt a karvaly! - néztem körbe az üvegen át és akkor ért a meglepetés. Egy régóta vágyott fotóalany, egy nagy őrgébics ült be az etetőre!


Előző nap az ablak előtt szitálva mutatta meg magát egy pillanatra, akkor azt hittem, hogy ez csak egy megismételhetetlen véletlen. Vajon mi szél hozta őt ide? Nem a napraforgóért jött, az biztos! Egér bőven lehet az etető körül, a lesbe is beköszön néha egy szelíd pirók a jelenlétemben...


 ...de a nagy csend azt jelzi, hogy a kis énekesek sem rajonganak ritka vendégemért. Sokáig nem gyönyörködhettem a szép madárban, hamar odébb szállt, de pár pillanatnyi jelenléte  is bearanyozta a tegnapi szürke hétköznapot.
Itt a mai mese vége. Mi a tanulsága? Az, hogy az állat- és madárfotózás olyan, mint a zsákbamacska, sosem tudhatod, mit kínál neked a jó sorsod az aznapi csomagban? Legtöbbször csak régen megunt cinkét, verebet, néha becsesebb ölyvet, vagy karvalyt. Róka is lapul valamelyik zsákban, csak jó érzékkel és nagy szerencsével kell a kosárból választani. 
Én mindenesetre a mostani nyereményemnek, az őrgébicsnek is nagyon örülök, tehát legközelebb is játszom!

10 megjegyzés:

  1. Tényleg szép madár az őrgébics, gondolom a szajkóval egy méretű lehet, ha "nagy" a neve. A róka nekem is nagy álmom, de tavaly sem jött a lesem közelébe a csirkehátra, biztosan tudta, hogy a lesben ott lapulok...:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szinte meg sem tudtam figyelni, olyan rövid ideig csodálhattam. Inkább csak rigó méretűnek gondolom. Hát, a róka fotózása nem egyszerű...

      Törlés
  2. Minden fotózás,újabb"trófea"?!A harkélyos sorozat szuper,a gébicsre irigykedem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Váratlan trófea, csak a többszöri és hosszú várakozásnak köszönhetem. A harkályok nagyon aktívak voltak, csak a napfény hiányzott, no meg 150 helyett 100 mm. :)
      Ha te a gébicsre, akkor én sok más szépségre irigykedhetek nálad. Pl. süvöltők. :)

      Törlés
  3. Micsoda találmányaid vannak! Narancssárga fagyott alma. Olyanok mint megannyi karácsonyi díszgömb. Te így köszöntöd a kis szárnyasokat a közelgő karácsony alkalmából? :)
    A harkályos akció fotó nagyon látványos még így is!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tehetek róla, de a Golden alma ezek szerint narancssárgára fagy. Egy fenyőrigó jobban mutatna rajta. Karácsonyra be is jöhetne!
      Az a fotó? Olyan, mint egy négy találatos lottó szelvény, ahol az ötödik szám éppen a kihúzott melletti.:)Van még pár ilyenem, talán egyszer megmutatom.:)

      Törlés
  4. Káprázatos! Tényleg nem találok szavakat... Ezek a fakopáncsos képek különösen tetszenek, elképesztő hangulatuk van a picit ködös háttér miatt. Ezek szerint Te is ölyvezel és mellette várod a kis énekeseket? A jelek szerint működik. Vagy különböző helyeken fotózod az ölyvet és a kicsiket? Üdv: TOMI

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de azért ne ess túlzásokba! :) A fakopáncsok vittek egy kis színt az unalomba. Igen, egy helyen várom az ölyveket és a kicsiket. Nálam békésen eszegetnek akkor is, ha ott az ölyv és azt sem zavarja a nagy surrogás. Tegnap is bejött, sajnos csak egyedül és ronda, hófoltos háttérrel. Én is üdvözöllek. Hajrá!

      Törlés
  5. Újat én már nem tudok mondani, szépek a fotók!

    VálaszTörlés