Ismét öregebb lettem. Milyen volt az elmúlt fotós évem? Örömmel jelenthetem ki, hogy jóra, sőt kivételesre sikerült és így örvendetesen megtört a több éve tartó hanyatló tendencia, amikor hónapok teltek el említésre méltó élmények nélkül. Ezt jól tükrözi a bejegyzéseim éves összesítése. 2020-ban még 25, majd a későbbi esztendőkben mindössze 10,5,7, végül tavaly előtt csupán 5 alkalommal történt olyan esemény, melyet érdemes volt feljegyeznem. Nos, az elmúlt évben ez a szám újra 25!
Az év folyamán végre a szerencse is mellém szegődött. Talán azért, mert régi munkahelyem 2025 évi reklám naptárjának címlapját az én egyik kedvenc fotóm ékesítette? Nem biztos, hogy létezik ilyen összefüggés, de hátha! 😀
Januárban esett kevéske hó, és így tudtam néhány havas fotót készíteni.
Iszogatott, felszedte a kiszórt kukoricát és néhány percig időzött előttem, így közeli fotó készítésére is alkalmam nyílt.
A házi bankáim szokatlanul korán, már március végén megjöttek, amikor még virágban állt a vadszilva.
Néha napokra eltűntek, már féltem, hogy elmarad a költés, de végül is sikeresen felnevelték és kiröptették a fiókáikat. A mezei banka odúmba viszont nem költöztek lakók.
Mégsem jártam hiába az odúhoz, mert felfedeztem a közelben az árulkodó apró lábnyomokat a lakatlannak hitt kotoréknál és meg is lestem a kölyköket.
Az óriási szerencse júliusban ért, amikor az itatómnál megjelent két fiatal róka. Egyikük rendszeres látogatómmá vált. Eleinte csak szomját oltani jött és türelmesen viselte, hogy a kunyhómban ülve 2-3 méterről figyelem és fényképezem.
A későbbiekben csirke falatokkal kényeztettem és azokkal még torna mutatványokra is rávettem. A ferde fatörzsön játszi könnyedséggel mozgott...
... de később a függőleges mászást is ügyesen megoldotta.
Reggelenként szinte menetrend szerint jött, összeszedte a jó falatokat, esetleg ivott is és 10-15 percig hagyta magát fényképezni. Még azt is kieszeltem, hogyan tudnám nagylátószögű objektívvel fél méterről a környezettel együtt megörökíteni.
Két hónapig tartott ez a különös együttműködésünk - a húsért fotó akció - aztán váratlanul elmaradt a látogatása. Nyilvánvaló, hogy egy vadász áldozata lett a kedves állat és nem tagadom, hogy megviselt az elvesztése. Egyik utolsó látogatása alkalmával készült róla ez a portré.
A mezei lesem közelében vörös vércsék költöttek. Reméltem, hogy sikerül őket közelre csábítanom, de sajnos kudarcot vallottam. Kárpótlásul szarkát fényképeztem a vércséknek szánt helyen, de ennek is örültem.
Hiábavaló próbálkozásaimnak a vércse fiókák kirepülése vetett véget.
Ősszel egy szép öreg héja tűnt fel az itatómnál. Jól mutatott a színes erdő előterében.
Eljött a november és vele a hajdúszoboszlói üdülés. Sajnos addigra már továbbszálltak a darvak, de szerencsére erdei fülesbaglyokkal vigasztalódtam.
December nem hozott hideget, de néhány téli madárvendéget igen: hím csízt, ...
hím fenyőpintyet, ...
és végül a fenyőrigókat.
A zárszámadásban még meg kell jegyeznem, hogy a szerencsés eseményeket, élményeket szinte kizárólag Tura környéke szolgáltatta és a képeket a kis Panasonic gépemmel készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése