Furcsa leletek

A csúf napok utáni első derűs reggel a szabadba csábított. A nemrégiben áthelyezett lesemhez indultam a berekbe némi dióval, kukoricával és napraforgó maggal felszerelve. Ki tudja, hátha újra kell töltenem az etetőt? A kocsit a fenyőerdőnél hagytam és a földúton gyalog haladtam. Az út szélén egy vakond teljesen ép tetemére bukkantam. Még sosem találkoztam a kertészek ellenségével így szemtől szemben, inkább csak a pázsitot tönkre tevő túrásai miatt átkoztam. Szemügyre vettem hát.

Erőteljes mellső lábainak éles körmeit biztosan nem műkörmösnél csináltatta. :)

A vakondtól egy méternyire egy másik áldozatot találtam. Az erdei egér tetem ugyancsak épen, szintén a hátára fordítva feküdt.

Nem vagyok egy "állati nyomozó", de úgy sejtem, hogy egy jóllakott éjszakai ragadozó hagyhatta áldozatait az út szélén. Vajon kicsoda-micsoda? Jó lenne meglesni, ha visszatér a tetthelyre...

Annyi időm persze nem volt. Ellenőriztem az etetőt: sajnos csak kevés eleség fogyott és egyetlen madarat sem láttam a közelben.

Visszafelé is ért egy meglepetés. Egy apró, fekete gyíkocska keresztezte utamat. Gyanúsan lassan mozgott, még akkor is, amikor feléje nyúltam és békésen tűrte, hogy kézbe vegyem. A hasa narancsvörös volt. Sosem láttam még ilyen állatot, de biztos voltam benne, hogy nem gyík. Általános iskolai bológia tanulmányaim emlékfoszlányaiból valamilyen gőtének valószínűsítettem. Hazavittem tanulmányozásra.

Átmenetileg egy üvegpohárban helyeztem el.

Úgy akartam lefotózni, hogy a hasa is látszódjék, kivártam hát, amíg a pohár oldalára kapaszkodott.

Az állatka talán 7 centiméter hosszúságú lehetett és nem volt olyan zömök, mint a szalamandra. Adtam neki egy kis vizet. :) Az alkalmi kis úszómedencében nyugodtan lebegett a felszín alatt.

A fényképek alapján próbáltam azonosítani, de egyetlen hozzá hasonló gőte képet sem találtam az interneten.

Annyi bizonyos, hogy védett lehet a kis farkos kétéltű. Vissza is vittem találkozásunk helyszínére és szabadon engedtem. A földút melletti, csatornákkal szabdalt vizenyős rét lehet az élőhelye. Keresve sem találtam volna rá soha, ha ottlétemkor nem éppen a homokban gyalogol.

Azóta az egyik internetes fórumon tarajos gőtének határozták. Csak most éppen nincs taraja. :) Merthogy csak a nászidőszakban szépíti magát ezzel a kellékkel, de ha nőstény, akkor sohasem. Figyelmesen újraolvastam a leírását.  A méretét kissé keveselltem a papírformához képest, de különben minden stimmelt. Így hát elfogadtam, hogy átmeneti vendégem egy kisméretű taraj nélküli tarajos gőte volt. :)

Lám, egy kis reggeli séta a természetben mennyi érdekességgel szolgálhat. Mindenkinek ajánlom.