KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. október 26., szerda

Furcsa leletek

A csúf napok utáni első derűs reggel a szabadba csábított. A nemrégiben áthelyezett lesemhez indultam a berekbe némi dióval, kukoricával és napraforgó maggal felszerelve. Ki tudja, hátha újra kell töltenem az etetőt? A kocsit a fenyőerdőnél hagytam és a földúton gyalog haladtam. Az út szélén egy vakond teljesen ép tetemére bukkantam. Még sosem találkoztam a kertészek ellenségével így szemtől szemben, inkább csak a pázsitot tönkre tevő túrásai miatt átkoztam. Szemügyre vettem hát.


Erőteljes mellső lábainak éles körmeit biztosan nem műkörmösnél csináltatta. :)


A vakondtól egy méternyire egy másik áldozatot találtam. Az erdei egér tetem ugyancsak épen, szintén a hátára fordítva feküdt.


Nem vagyok egy "állati nyomozó", de úgy sejtem, hogy egy jóllakott éjszakai ragadozó hagyhatta áldozatait az út szélén. Vajon kicsoda-micsoda? Jó lenne meglesni, ha visszatér a tetthelyre...
Annyi időm persze nem volt. Ellenőriztem az etetőt: sajnos csak kevés eleség fogyott és egyetlen madarat sem láttam a közelben.
Visszafelé is ért egy meglepetés. Egy apró, fekete gyíkocska keresztezte utamat. Gyanúsan lassan mozgott, még akkor is, amikor feléje nyúltam és békésen tűrte, hogy kézbe vegyem. A hasa narancsvörös volt. Sosem láttam még ilyen állatot, de biztos voltam benne, hogy nem gyík. Általános iskolai bológia tanulmányaim emlékfoszlányaiból valamilyen gőtének valószínűsítettem. Hazavittem tanulmányozásra.
Átmenetileg egy üvegpohárban helyeztem el.


Úgy akartam lefotózni, hogy a hasa is látszódjék, kivártam hát, amíg a pohár oldalára kapaszkodott.


Az állatka talán 7 centiméter hosszúságú lehetett és nem volt olyan zömök, mint a szalamandra. Adtam neki egy kis vizet. :) Az alkalmi kis úszómedencében nyugodtan lebegett a felszín alatt.


A fényképek alapján próbáltam azonosítani, de egyetlen hozzá hasonló gőte képet sem találtam az interneten.
Annyi bizonyos, hogy védett lehet a kis farkos kétéltű. Vissza is vittem találkozásunk helyszínére és szabadon engedtem. A földút melletti, csatornákkal szabdalt vizenyős rét lehet az élőhelye. Keresve sem találtam volna rá soha, ha ottlétemkor nem éppen a homokban gyalogol.
Azóta az egyik internetes fórumon tarajos gőtének határozták. Csak most éppen nincs taraja. :) Merthogy csak a nászidőszakban szépíti magát ezzel a kellékkel, de ha nőstény, akkor sohasem. Figyelmesen újraolvastam a leírását.  A méretét kissé keveselltem a papírformához képest, de különben minden stimmelt. Így hát elfogadtam, hogy átmeneti vendégem egy kisméretű taraj nélküli tarajos gőte volt. :)


Lám, egy kis reggeli séta a természetben mennyi érdekességgel szolgálhat. Mindenkinek ajánlom.

12 megjegyzés:

  1. Megvan! Házas vagy válófélben lévő tarajos gőte! :DDDD

    VálaszTörlés
  2. Az meglehet! És a zsémbes asszony elől készült szökni és indult el világgá... :)

    VálaszTörlés
  3. Ez valóban tarajos gőte!A vakond esete érdekes,mert még szeptemberben,mikor hiába jártam a bikák után a börzsönyt,egy alkalommal rövid idő alatt három ugyanilyen tetemet találtam!

    VálaszTörlés
  4. Kösz a megerősítést. Ezek szerint te már találkoztál legalább egy példányával. Nem tudom, milyen állat foghatja ki a vakondot csak azért, hogy kiterítse?

    VálaszTörlés
  5. Milyen jó kis séta volt. Tetszik a leírás. Vakondhoz gyerekkoromban már volt szerencsém élve és halva is, viszont gőtével még nem hozott össze a sors. Remek fotókat osztottál meg velünk róla, köszönjük!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Miklós! Igen, szerencsém volt ezzel a kis kiruccanással. A gőte megismerésének különösen örültem.

    VálaszTörlés
  7. Üdvözlöm!Én is találkoztam már ilyennel a Sárközben.
    Rendszeresen olvasom naplóját, várom újabb és újabb bejegyzéseit. Ajánló:
    http://shgemenc.blogspot.com/2010/10/atkelohelyek-dunan-sion-2.html
    Tisztelettel:SzombathelyiGergely

    VálaszTörlés
  8. Kedves Gergely! Megtisztel, ha olvassa a naplómat. A megjegyzését jóval megelőzően én is rábukkantam az Ön blogjára és élvezettel nézegettem a fotóit. Kicsit irigykedem is, hogy ilyen szép és vadban gazdag vidéken munkálkodhat. Be is kedvenceltem.
    Üdv: Endre

    VálaszTörlés
  9. Nagy érdeklődéssel néztem végig a kis tarajos gőte történetét! Az a fotó tetszik legjobban, amelyiken a pohár oldalára kapaszkodik!
    Nem lehet, hogy a vakond és az egér valami méregnek esett áldozatul?

    VálaszTörlés
  10. Igen, szerintem is az a legjobb. A mérgezést nem valószínűsítem, mert a településtől nagy távolságban találtam rájuk és mások is jelezték, hogy az ország más tájain hasonló esetekkel találkoztak. Lásd a megjegyzéseket!

    VálaszTörlés
  11. Szerintem egy átmulatott éjszaka után lekésték az utolsó járatot, így ők lettek az idei tél első halálra fagyott rágcsáló áldozatai.
    Mintha a Tényekben is hallottam volna róluk:-)
    A gőtéből nekem az első tetszik.

    VálaszTörlés