KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. április 14., péntek

Húsvét előtt

Bármennyire igyekeztem, nem sok fotós élményt sikerült begyűjtenem az elmúlt hetekben. Mintha minden összeesküdött volna ellenem.
A szigeten csak őzek kerültek elém, azok is jó távolról. Az így készült "őzes tájképek" legfeljebb a szép reggeli fények miatt dicsérhetők.



Turán a sok-sok utánjárás során csak a virágos réten élelmet kereső gólya engedélyezett néhány felvételt.





A mocsaras réten virító kakukktorma fehér virágai sem tudtak újat mutatni.


Hiába üldögéltem a lesemnél, még a korábban biztos befutónak számító fácánok megjelenésének is ritkán örülhettem.



A kakas éppen csak megmutatta magát, de mindenféle akció nélkül, gyáván szaladt el, rikoltozni is csak biztonságos távolságban, egy bokor védelmében mert.


Hiába a felújított itató, a kis énekeseket nem érdekelte a víz, csupán a fácánoknak szánt napraforgó mag miatt jöttek a közelbe. Amint egy tucatnyi zöldike szedegetett a földön, váratlanul egy karvaly vágott közéjük. Egyiküket megragadta és egy fenyőágon átmenetileg megpihenve egy felvételt engedélyezett, mielőtt zsákmányával messzebb szállt volna. Ez volt az eddigi egyetlen sikeres karvaly támadás, amely a szemem előtt zajlott. Még jó, hogy legalább ez a kép megmaradt emléknek!


Hiába hanyagolják a madarak az itatómat, azt rendszeresen tisztítani és után tölteni kell. Amikor egyik reggel ez ügyben ott jártam, egy szokatlan vendéget találtam a kunyhóm tetején: egy házi galamb üldögélt rajta. Az emberekhez szokott madár hagyta, hogy egészen közelről fényképezzem és a mintegy órányi les körüli ténykedésem alatt mindvégig kitartott. 
Más, sikeresebb időszakokban talán rá sem hederítettem volna egy ilyen könnyű prédára, de most örömmel fotóztam a sors kegyéből elém került váratlan fotóalanyt. Nem derült ki, hogy a víz, vagy a fácánok kukoricája érdekelte-e, vagy csupán fáradalmait pihente ki a lesemnél?









A turai mezőkön járva egyetlen egyszer volt szerencsém: a bokorsor takarásából kinézve egy felém tartó őzbakot fedeztem fel.




Az egyik napsütéses délután ismét az itatómnál próbálkoztam. Nehezen indult a dolog, sokáig semmi, aztán legalább néhány zöldike érkezett, hogy a fácánok napraforgóját dézsmálja.


Erdei pintyek is be-betértek pár falat kedvéért, de a vizet ők is elkerülték. Fotózható helyen csupán egyikük ült meg egy pillanatig. A nagy ínségben már ennek a képnek is örültem.


A máskor csapatostul bejáró szajkók közül is csupán egy példány járt a közelben. A hangját többször hallatta, néha oly módon, mellyel közeli ragadozó madarat szokott szidalmazni. Amikor váratlanul berepült, idegesnek látszott. Sebtiben a torkába gyömöszölt néhány magot és már repült is tovább.


Meglepetésemre egy ölyv is átrepült a lesem előtt. A szajkó távolabbról kísérte és zaklatta, ezért csak egy pillanatra ült meg egy fotózhatatlan helyen a fák között. 
Az ölyv miatt lett volna olyan izgatott a Matyi? Újabb hosszú csend következett, talán a karvaly csendje? Éreztem, hogy a közelben leselkedik a ragadozó. Végül napnyugta előtt fél órával csakugyan megjelent... egy héja.




Az alkonyi fény már kevés volt gyors mozdulatok megörökítéséhez, így a vízbe ugrás látványos mozdulatsorának képei nem sikerültek. Néhányat kortyolt a vízből és még néhány portréra adott időt, aztán faképnél hagyott.






A hosszú ínség után nagyon megörültem ennek a pár élménydús percnek és a képeknek. Talán megtörik végre a rossz sorozatom? 
Hazafelé csodás naplementében gyönyörködhettem. Siettem is ki a kertbe, hogy megörökítsem a virágzó cseresznye fánkat a különlegesen szép fényekben.


Időközben lassan az életben is elérkezünk a nagy böjt végéhez, a húsvéti ünnepekhez. Ez évi képeslapom elég szerény, mégis fogadja szeretettel, aki látja!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a héjás kép, ahogy kifolyik a csőréből a víz! Nem kis mértékben azért, mert felénk nincs. Ha lenne, már láttam volna. És persze a cseresznyevirágos is, meg tulajdonképpen mindegyik (a rosszakat nyilván nem teszed fel, hehe), no de ezt már párszor leírtam, nem ismétlem magam :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál és hogy elnyerték a tetszésedet a képek. Én sem látnék héját, ha nem volna itatóm. Sajnos egyre több képet kell kiselejteznem. :)

      Törlés