Lekésett tiszavirágzás

Egy kedves fotóstársamtól meghívást kaptam a Tiszához egy délutáni madárfotózásra, abban a reményben, hogy estefelé majd a kérészek röpülését is megcsodálhatjuk. Már az odaúton is akadt egy szép fotótéma: a Mátra lábánál egy lila virágokkal borított mezőt találtam.

Motorcsónakkal indultunk Tiszabábolnáról az élő Tiszán a fotós kalandra...

... majd a Tisza-tó egyik öblítő csatornáján a Tisza-tó vadregényes vizére hajóztunk.

A berregő motor zaja, a nagy ladik és a két ember látványa idő előtt felriasztotta a madarakat, többnyire csak elrepülőben próbáltuk lefényképezni őket.

Talán csak a tőkés récék nem nyugtalankodtak közeledtünkre.

Szerencsére azért akadt egy-egy türelmesebb bakcsó...



... meg szürkegém, aki hagyta magát némileg közelebbről lencsevégre kapni.

Egy gém alacsony röptével adott lehetőséget a fotózásra.

Öt óra felé visszatértünk a Tiszára, hogy az évente egyszer ismétlődő tiszavirágzásban, azaz a kérészek rajzásában gyönyörködjünk. A meder iszapjában fejlődő rovarok ilyenkor felúsznak a felszínre, szárnyra kapnak, párosodnak, majd a pár órányi boldogság után elhullanak és a halak zsákmányaként végzik.  Mondják, hogy tömeges repülésük esetén szinte felhőt alkotnak.

Csakhogy ezúttal alig egy-két példány repdesett, az is tőlünk távol. Hiába próbáltunk a csónakkal közelíteni hozzájuk, a Murphy-törvény szerint mindig máshol voltak, mint mi. Néhány képem azért készült a magányos tiszavirágokról. A hímeket a hosszú, villás farkukról lehet felismerni.
Irány a levegő:

A víz felett:

Visszahullva:

Vége a táncnak:

Egy petéit lerakott, elhullott nőstény:

Barátom erősen szabadkozott, amiért rosszul becsülte meg, hogy mikor várható ezen a folyószakaszon a virágzás. Talán ennyi volt az egész? Vagy az már a Tisza felső folyásánál járhatott? Sebaj, én így is hálás vagyok neki, mert azelőtt még egyetlen kérészt sem láttam.
Lassan bealkonyult és mi visszafelé fordítottuk a csónakot.

A tiszai vendégeskedésem véget ért. A kikötőt bearanyozta a lenyugvó nap.

 A vöröslő égboltot már hazafelé autózva csodáltam meg.

Hazaérve pedig a fogyatkozás után szokatlanul vörös Hold vetette ismét elő velem a fényképezőgépemet.

Szép nap ( és Hold ) volt a mai. Ezúttal is köszönöm az élményt fotós barátomnak.