KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. június 19., vasárnap

Lekésett tiszavirágzás

Egy kedves fotóstársamtól meghívást kaptam a Tiszához egy délutáni madárfotózásra, abban a reményben, hogy estefelé majd a kérészek röpülését is megcsodálhatjuk. Már az odaúton is akadt egy szép fotótéma: a Mátra lábánál egy lila virágokkal borított mezőt találtam.


Motorcsónakkal indultunk Tiszabábolnáról az élő Tiszán a fotós kalandra...


... majd a Tisza-tó egyik öblítő csatornáján a Tisza-tó vadregényes vizére hajóztunk.


A berregő motor zaja, a nagy ladik és a két ember látványa idő előtt felriasztotta a madarakat, többnyire csak elrepülőben próbáltuk lefényképezni őket.


Talán csak a tőkés récék nem nyugtalankodtak közeledtünkre.


Szerencsére azért akadt egy-egy türelmesebb bakcsó...



... meg szürkegém, aki hagyta magát némileg közelebbről lencsevégre kapni.


Egy gém alacsony röptével adott lehetőséget a fotózásra.


Öt óra felé visszatértünk a Tiszára, hogy az évente egyszer ismétlődő tiszavirágzásban, azaz a kérészek rajzásában gyönyörködjünk. A meder iszapjában fejlődő rovarok ilyenkor felúsznak a felszínre, szárnyra kapnak, párosodnak, majd a pár órányi boldogság után elhullanak és a halak zsákmányaként végzik.  Mondják, hogy tömeges repülésük esetén szinte felhőt alkotnak.
Csakhogy ezúttal alig egy-két példány repdesett, az is tőlünk távol. Hiába próbáltunk a csónakkal közelíteni hozzájuk, a Murphy-törvény szerint mindig máshol voltak, mint mi. Néhány képem azért készült a magányos tiszavirágokról. A hímeket a hosszú, villás farkukról lehet felismerni.
Irány a levegő:
A víz felett:
Visszahullva:
Vége a táncnak:

Egy petéit lerakott, elhullott nőstény:


Barátom erősen szabadkozott, amiért rosszul becsülte meg, hogy mikor várható ezen a folyószakaszon a virágzás. Talán ennyi volt az egész? Vagy az már a Tisza felső folyásánál járhatott? Sebaj, én így is hálás vagyok neki, mert azelőtt még egyetlen kérészt sem láttam.
Lassan bealkonyult és mi visszafelé fordítottuk a csónakot.


A tiszai vendégeskedésem véget ért. A kikötőt bearanyozta a lenyugvó nap.


 A vöröslő égboltot már hazafelé autózva csodáltam meg.


Hazaérve pedig a fogyatkozás után szokatlanul vörös Hold vetette ismét elő velem a fényképezőgépemet.

Szép nap ( és Hold ) volt a mai. Ezúttal is köszönöm az élményt fotós barátomnak.

4 megjegyzés:

  1. Nem győzöm csodálni az új tiszai fotósorozatot!
    Az első repülő madár nevét nem közölted, pedig a kép nagyon szép, szeretném besorolni madaraim közé.
    A vörös holdat milyen érzékenységgel, expozícióval, stb. készítetted?

    VálaszTörlés
  2. Bakcsó a madár, a holdat meg ISO 2000, f:8, 1/200 sec, 400 mm adatokkal, kézből fényképeztem, mert már fáradt voltam ahhoz, hogy állvánnyal vacakoljak. A gép Canon 7D, az obi EF 100-400, képstabilizátor bekapcsolva.

    VálaszTörlés
  3. Szép! Grat! 👍👍👏👏👌👌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Örülök, hogy négy év után még előkerült és tetszett ez a bejegyzésem.

      Törlés