Minden véget ér egyszer, így az én házi bankás víg napjaim is. A héten kirepültek a fiókák, az odú üresen, elhagyottan szomorkodik a diófán. Már az odúnyitást követő nap délutánján megtette a nagy lépést a legerősebb bankafi, mikor a szemem láttára rugaszkodott el a bejárattól és bontott szárnyat. Azután minden napra jutott egy távozó. Amennyire kifigyelhettem, amikor a reggeli nap a lombok között megvilágította az odút, a bankamama szállt be elsőként az ágra és onnan figyelmeztette halk hangon az aznapi jelöltet, hogy ideje lenne indulni. Sokáig nem időzött, tapasztalván, hogy hívása nem kerül meghallgatásra, ingerült krákogással átrepült a szomszéd kertbe, ahonnan még huppogással próbálkozott. Erre már általában kiült a bejárathoz a fióka és ott nézelődött. Csakhamar bankapapa is megérkezett, egy jókora lótücsökkel. Azzal csalogatta a csemetét az ágról.
Mivel a bátortalan kicsi nem tágított a bejárattól, végül csak odaadta a kaját és elrepült. Volt úgy, hogy közben a fióka elfáradt, visszabújt a többiekhez és a hím madár a következő fogást be kellett vigye az odúba. Szinte bántóan meghosszabbodtak az etetési időközök, órák (!) teltek el két beszállítás között.
Gondolom, hogy a kiéheztetés is része volt a kirepítési taktikának, de én elsősorban a többi, gyengébb kis bankáért aggódtam. Mivel nyilván azok is éheztek, azt kell megállapítanom, hogy igencsak spártai nevelést kaptak a fiatalok a szüleiktől.
Némelyikük órákig ült a bejáratnál " kint is vagyok, bent is vagyok" helyzetben és szemlélődve várakozott.
Bevallom, ilyen körülmények között én untam meg a figyelést, ezért a legelsőt kivéve nem láttam a többiek szárnyra kelését. Mindenesetre elmentek és nem tudom, hogy látom-e még valaha őket? Még akár két-három hétig is együtt maradhatnak, csak sajnos a környező szőlőkben, kertekben számomra valószínűleg észrevétlenül.
Pedig milyen jó lenne úgy találkoznom a teljes banka családdal, mint pár éve, a Szentendrei-szigeten...!
A búbosbanka mama és papa tehát sikeresen felnevelte utódait. Megérdemlik, hogy egy-egy képükkel e bejegyzésben is emléket állítsak nekik:
Persze annak örülnék a legjobban, ha nem érnék be ennyivel és másodszor is költenének nálam. Két odú közül is választhatnának... :)
Gratulálok az egész banka projekthez!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Sándor!
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett a beszámoló a bankacsaládról. Reméljük, még visszatérnek hozzád.
VálaszTörlésKöszönöm Péter. Tudatni fogom, ha tényleg visszajönnek. :)
VálaszTörlésÉn is örülök, hogy sikeres volt a családalapítás, biztos vagyok benne, hogy hasonlókról még be fogsz számolni nekünk!
VálaszTörlésAz öttagú bankacsaládról készült kép most készült, vagy mint írtad, pár éve a Szentendrei-szigeten?
Régi kép, még a kompakt gépemmel. Kár, hogy nem jobb minőségű...
VálaszTörlésNagyon jó képek, és a szöveget is élvezet olvasni!
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett.
VálaszTörlés