KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. június 26., vasárnap

Búcsú a bankáimtól

Minden véget ér egyszer, így az én házi bankás víg napjaim is. A héten kirepültek a fiókák, az odú üresen, elhagyottan szomorkodik a diófán. Már az odúnyitást követő nap délutánján megtette a nagy lépést a legerősebb bankafi, mikor a szemem láttára rugaszkodott el a bejárattól és bontott szárnyat. Azután minden napra jutott egy távozó. Amennyire kifigyelhettem, amikor a reggeli nap a lombok között megvilágította az odút, a bankamama szállt be elsőként az ágra és onnan figyelmeztette halk hangon az aznapi jelöltet, hogy ideje lenne indulni. Sokáig nem időzött, tapasztalván, hogy hívása nem kerül meghallgatásra, ingerült krákogással átrepült a szomszéd kertbe, ahonnan még huppogással próbálkozott. Erre már általában kiült a bejárathoz a fióka és ott nézelődött. Csakhamar bankapapa is megérkezett, egy jókora lótücsökkel. Azzal csalogatta a csemetét az ágról.


Mivel a bátortalan kicsi nem tágított a bejárattól, végül csak odaadta a kaját és elrepült. Volt úgy, hogy közben a fióka elfáradt, visszabújt a többiekhez és a hím madár a következő fogást be kellett vigye az odúba. Szinte bántóan meghosszabbodtak az etetési időközök, órák (!) teltek el két beszállítás között.
Gondolom, hogy a kiéheztetés is része volt a kirepítési taktikának, de én elsősorban a többi, gyengébb  kis bankáért aggódtam. Mivel nyilván azok is éheztek, azt kell megállapítanom, hogy igencsak spártai nevelést kaptak a fiatalok a szüleiktől.
Némelyikük órákig ült a bejáratnál " kint is vagyok, bent is vagyok" helyzetben és szemlélődve várakozott.





Bevallom, ilyen körülmények között én untam meg a figyelést, ezért a legelsőt kivéve nem láttam a többiek szárnyra kelését. Mindenesetre elmentek és nem tudom, hogy látom-e még valaha őket? Még akár két-három hétig is együtt maradhatnak, csak sajnos a környező szőlőkben, kertekben számomra valószínűleg észrevétlenül.
Pedig milyen jó lenne úgy találkoznom a teljes banka családdal, mint pár éve, a Szentendrei-szigeten...!


A búbosbanka mama és papa tehát sikeresen felnevelte utódait. Megérdemlik, hogy egy-egy képükkel e bejegyzésben  is emléket állítsak nekik:



Persze annak örülnék a legjobban, ha nem érnék be ennyivel és másodszor is költenének nálam. Két odú közül is választhatnának... :)

8 megjegyzés:

  1. Gratulálok az egész banka projekthez!

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszett a beszámoló a bankacsaládról. Reméljük, még visszatérnek hozzád.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Péter. Tudatni fogom, ha tényleg visszajönnek. :)

    VálaszTörlés
  4. Én is örülök, hogy sikeres volt a családalapítás, biztos vagyok benne, hogy hasonlókról még be fogsz számolni nekünk!
    Az öttagú bankacsaládról készült kép most készült, vagy mint írtad, pár éve a Szentendrei-szigeten?

    VálaszTörlés
  5. Régi kép, még a kompakt gépemmel. Kár, hogy nem jobb minőségű...

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó képek, és a szöveget is élvezet olvasni!

    VálaszTörlés