Szombaton reggel egyedül indultam a szokásos szigeti körútra. Tamás barátom nem jött, mert nem érezte jól magát. Nélküle én sem repestem az örömtől, kedvetlenül zötykölődtem a rossz földúton a lucernásunk felé. Sehol semmi, mintha ciánoztak volna... Hamarosan vissza is fordultam, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egy tanya felé vettem az irányt. Már messziről észrevettem az udvar fái közt röpködő bankákat. Egy egész család lehetett. Talán valamelyik mellék épület tetőzetében volt a fészkük. Fogadni mertem volna, hogy azok, akikkel két hete már találkoztunk a rét túloldalán, csak mire fotózni tudtuk volna őket, már csak az egyikük maradt ott. Kettő leszállt a kerítésre.
További érdeklődésem elől viszont elrepültek a rét közepén álló facsoporthoz. Körbe kellett mennem a földúton, hogy közelebb kerülhessek hozzájuk. Egy kiszáradt akácon vagy tíz gyurgyalag társaságában üldögéltek. Bármilyen óvatosan közelítettem is, a gyurgyik elriadtak és egy kivételével a bankákat is vitték magukkal.
Ennek az egy idei bankának is örültem, figyeltem a mozgását.
Talán a csőrét edzette, amikor a háncs tépkedésébe kezdett?
Később jóízűen vakarózott...
...majd a tollazatát igazgatta.
Szinte tudtam, hogy előbb-utóbb a többiek is visszatérnek. Csakhamar megérkezett két testvére...
... talán csak azért, hogy figyelmeztessék a kis butát, a nyilván utolsónak kikelt fiókát, hogy "vérszomjas" fotós lesi minden mozdulatát. El is vitték magukkal...
Ez a kis kaland újabb bizonyítéka annak a ténynek, hogy a banka család sokáig együtt marad az egykori fészek közelében. Remélem, az enyémek sem fognak másképp viselkedni és a napokban várható kirepülésük után is visszatérnek majd időnként a kertünkbe.
Tovább szaporítottad a szép bankafotókat! Nekem az tetszik legjobban, amelyiken hárman vannak. Végre láttam a kis bankákat is előző bejegyzésedben, oda most külön nem írtam.
VálaszTörlésEgyezik a véleményünk.
VálaszTörlés