KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. február 1., szerda

A viszontlátott ölyv

November vége óta nem fényképeztem ölyveket a lesnél. Pedig hallottam a vijjogásukat a közelben, távozáskor láttam is néhányukat a környező fákról elrepülni, csakhogy sosem szálltak le, amikor a kunyhóban vártam rájuk. A beülő ágat, ahol legutóbb egy látványos csetepatét fényképeztem és ahová húsdarabokkal csalogattam volna őket most is, mint azelőtt, a jelenlétemben elkerülték. A kitett csali viszont másnapra mindig elfogyott. 
Nyilvánvalóan kifigyelték, hogy a kunyhóban ember van. Meg kell várniuk, hogy az eltávozzék és csak azután szabad az étterembe fáradni. Bosszantott a dolog és őszintén szólva nem volt ötletem, hogy mit csinálhatnék?
Végül egy véletlen eset nyitotta fel a szemem. Egyik reggel a lerágott farhátat a beszálló ágon fennakadva találtam. Mielőtt az új húst a helyére kötöztem, mérgesen távolabbra dobtam a csontos hulladékot. Jó lesz a rókának! - gondoltam. Talán egy óra sem telt el, amikor az üvegen át meglepetten fedeztem fel az ölyvet a földön, éppen a tegnapi vacsorája maradékánál. 


Aha! Nem jössz be négy méterre, de tizenkettőn már biztonságban érzed magad? Hát akkor legyen úgy, ahogy akarod! - mondtam neki, merthogy beszélgetek ám a fotóalanyaimmal. :) De azért egy pódium jó volna alád...
A hétvégén kutyasétáltatás ürügyén bejártuk a horányi erdőt a barátommal és minden mozdítható tuskót meggusztáltunk. Egy alkalmasnak látszót el is hoztam a leshez és letettem a nevezetes, ölyv mutatta helyre.
Csalogatónak egy csirkenyakat tettem a tetejére. ( Farhát még nem volt a boltban). "Bizalomnövelő intézkedés" gyanánt nem is rögzítettem, hadd vigye a madár kedvére. Csakhogy egy mitugrász szajkó lelökte a húst a földre. Az ölyv addigra már észrevehette, mert hamarosan leszállt a farönkre. Tekintetét a földön heverő húsdarabra szegezte...


... leugrott érte, felkapta és elrepült vele. Na, ez már fél siker! 
Csakhogy a kép nem tetszett: a fatönk szinte elvész a száraz fűben. Magasabbra kéne emelni! Kitaláltam a módját és tegnap reggel megcsináltam. Egy fél csirkefarháttal tartottam főpróbát. Hiába, az ölyv nem jelentkezett ebédszünetig. Ebéd után visszamentem: a távollétem egy órája alatt eltűnt a hús. Nem mérgelődtem, örültem, hogy a madár megszokta az új étkezőt.
Ma kilenckor mínusz tizenkét fokban vonultam fedezékbe. Jó lenne kitartani addig, amíg jön az ölyv!  A mínuszok ugyan csökkentek, de feltámadt a szél és így nem volt kellemes a várakozás. "A siker jobbára azon múlik, hogy kitartunk-e akkor is, amikor mások már feladnák." Szerencsémre az ölyv nem tette sokáig próbára az "ülőképességemet". Tizenegy tájban megjelent és én hosszú idő után végre újra tanúja lehettem, amint mohón bekebelezi a kitett húst. 







Az ölyv visszaszokásában minden bizonnyal a nagy hideg is közrejátszott. Ha hétvégén havazik, ahogyan ígérik, akkor talán a lefotózott ölyv mellett másokra is számíthatok.  Csirkefarhát lesz elég, csak jöjjenek bátran! 
............................
Az említett csetepaté: http://szaboendrefotonaploja.blogspot.com/2011/11/az-erosebb-joga.html



12 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a képek!
    Az is tök jó, hogy van hozzá kis szöveg a készítés körülményeiről :-)
    -12˙C-ban nem sokan mozdulnak ki otthonról ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a dicséretet. Szöveget azért írok, hogy némileg kompenzáljam a lépek fogyatékosságait.:) A megszállott természetfotósok a mínuszokban élednek. :)

      Törlés
    2. Természetesen képek és nem lépek.:)

      Törlés
  2. Úgy néz ki hétvégén eljön a mi időnk!Etetek is ezerrel,fogy a csfh!Szép sorozat!

    VálaszTörlés
  3. A türelem remek fotókat teremt. Így történt ez most is, gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Miklós! Iparkodtam kihasználni a szép napsütést.

      Törlés
  4. Nagyon jó sorozatot készítettél! A türelmed, ötleteid és kitartásod meghozta jutalmát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a válasz gombot nem tudom megszokni, de az alábbi hozzászólásom neked szól Jenő:

      Törlés
  5. Megtisztelő számomra a véleményed. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  6. Jocó és Betti blogjából tévedtem ide. Rengeteg hasznos infóval gazdagodtam és szép képekben gyönyörködhettem.
    Megnyugodtam, hogy a két hónapi ölyvcsalogató kisérleteim gyümölcsözőek is lehetnek, csak türelem és kitartás kell még.
    Köszönöm az infókat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Erzsébet! Örülök, hogy benézett hozzám és hasznos infókat talált. Remélem, hogy előbb-utóbb sikerrel jár majd.

      Törlés