KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. január 29., vasárnap

Télies hétvége a szigeten

A hideg idő beállta ellenére gyér forgalom volt a horányi madáretetőmön, így ezzel nem is vesztegettem az időmet. Helyette a lucernásnál reméltem több érdekességet. Szerencsére nem csalódtam.
Igaz, hogy az ölyvek tán még a szokottnál is éberebbek voltak, amint feléjük emeltem az objektívet, már tova is röppentek. Az őzek huszas csapatba verődve keresgéltek a deres mezőn. 


A területen néhány szürkegém kutatott pockok után, közeledtemre odább-odább szálldosva.


A múltkori vörös vércse megtalálhatta a számítását, mert azóta is itt tanyázik. Most egy lucerna bálán üldögélt, amikor megpillantottam.


Bár legutóbb sok képet csináltam róla, a mostani szép napsütésben nem tudtam kihagyni az újabb kedvező lehetőséget és karótól karóig kísérve követtem a vadászatát.


A jó fényeknek köszönhetően sikerült elkapnom néhány szárnymozdulatát.





Sajnos ezúttal is zsákmány nélkül tért vissza minden portyájáról, aminek tanúja lehettem. Ahogy sejthető, végül úgy elrepült, hogy elvesztettem szem elől.


Hazafelé tartva még lenéztem a kis Dunához. Nem hiába: néhány nagy bukó úszkált a vízen, mondanom sem kell, hogy nem elég közel. Azért kattintottam párat, már csak amúgy emlékeztetőnek.


Később egy magányos kerceréce vonta magára a figyelmemet, amint az árral sodortatva magát, elúszott előttem a bokrok takarásában.


Ezek a különleges vízi madarak Skandináviából érkeznek hozzánk a téli szezonra és szép számban telelnek a Dunán. De jó lenne egy későbbi alkalommal valahogy a közelükbe férkőzni és jobb képeket csinálni róluk! 

14 megjegyzés:

  1. Hogy lehet egy vércsét így megközelíteni????Nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a példányt kocsiból, de gondolom, hogy a többit nehezebben. :)

    VálaszTörlés
  3. Lehetséges, hogy ez is egy celeb példány - olyan mint nálam a vörösbegy volt :) Valóban szépek voltak a fények. Szerencsés vagy, hogy ilyen barátságos példány és közel enged magához. Remek felvételek és remélem összejön majd a vadászos, prédás kép is hamarosan!

    VálaszTörlés
  4. Úgy látszik, a madarak között is vannak "magamutogató" példányok. :) A barátom már megörökítette ezzel a vércsével a pocok elfogyasztásának minden fázisát. Szuper képeket csinált. Én szerény vagyok, csak egy kettős portrét szeretnék csinálni velük. :)

    VálaszTörlés
  5. Ez is egy csodás nap volt , a fotók pedig magukért beszélnek !! Gratulálok! Jó fegyver, jó kézben:):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de a fegyver és a kéz is lehetne jobb. :)

      Törlés
  6. Megint nagyon szép zsákmányod volt! Most jó fotóidő van ki kell használni!

    VálaszTörlés
  7. Szép napot!Nagyon szép képek. Gratulàlok!!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm és üdvözöllek az olvasóim között!

    VálaszTörlés
  9. Celebpéldány! :DDD Te leszel a madarak Nánási Pálja? ;) Aztán a tollruhától nehogy megszabaduljanak, mert elpirulunk!

    VálaszTörlés
  10. Pfú, rossz rágondolni, hogy néznének ki csupaszon. :)

    VálaszTörlés