Szemkontaktus

Egyik hajnalban megint ellátogattam a kanalasgémek tavához. Csak a maradékát találtam, a vízfelület a nagy melegben összezsugorodott, de az iszap még bokáig ért a partján. Nem láttam értelmét a sárban elmerülve várakozni a bizonytalanra, inkább a főút túloldalán lévő kis tónál próbálkoztam, ahol előzőleg sok madarat láttam. Átkűzdöttem magam a nádason és egy vízben álló, kiszáradt fával szemben tettem le a sátram.

Várakozás közben eszembe jutott, hogy kis vöcsöknek is kell itt lennie, nosza, elő a mobiltelefont és játszani kezdtem a nótáját. Kisvártatva megérkezett egy fiatal példány. Az egyébként nagyon félénk kicsike most gyanútlanul közelített. Elcsodálkoztam, hogy milyen egyszerű is fotózni ezt a mutatós kis bukó madarat!

És milyen jó a szemkontaktusa! ( Ezt most tanultam egy menő madárfotós lapon L. mestertől.) Igaz, hogy ezt a kis madár magától tudja, nem kellett semmit sem tennem ezért, csupán kattintani... Bezzeg a hülye jégmadár az nem néz a fotós szemébe, az csak a vizet bámulja... Miért is pazaroltam rá az időmet?

Oldalra tekintve egy fiatal üstökösgémet vettem észre. Sajnos ő is meglátott és a kép elkészítése után rögtön elrepült. Viszont itt hagyta a kiváló szemkontaktusát. Má' megérte lefotózni!

A fára kis kormoránok ültek szárítkozni.

Rájuk zoomoltam, mert rettentően izgatott, hogy vajon milyen a szemkontaktusuk? Ez talán jó...

... de ez már nem mer a szemembe nézni. Vagy mégis? Olyan bizonytalan vagyok...

Egy fatönkön napozó teknős eléggé el nem ítélhető módon éppen nekem háttal foglalt helyet, mit sem sejtve a szemkontaktus fontosságáról. Gondolkoztam is, hogy egyáltalán lefotózzam-e?

Az elém bátorkodó szárcsa szeme megakadt a sátramon, szinte láttam rajta, hogy a szememet kereste, kontaktus létesítése céljából. Ezt a madarat érdemes lefotózni!

Érdekes, hogy bakcsókat csak akkor láttam, amikor sátrat bontottam. Felrepültek, de még visszakanyarodtak, hogy megmutassák a szemüket. Rendes, művelt madarak, fotózásra alkalmasak...

Láttam még egy szürkegémet és egy nagykócsagot, de nagyon távol voltak, nem néztek a szemembe, ezért le sem fényképeztem őket.

Kedves L. Mester!

Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rám, ha olvasná szerény bejegyzésemet, melyben tanúbizonyságát adtam annak, hogy milyen alaposan elsajátítottam legújabb tanítását, melyben nemrég részesíteni volt szíves. Ígérem, hogy eztán csak szemkontaktusra alkalmas madarakat fogok fotózni! Kattintásra sem méltatom a párzó, a zsákmányát kereső, a táplálkozó, a szomját oltó, a társával viaskodó és egyéb figyelmetlen szárnyasokat! Csak a szemembe nézőket. Amennyiben ezt  a fogadalmamat megszegem, akkor bármilyen jó fotóm haladéktalanul lefokoztassék, leminősíttessék és felkoncoltassék!

Éljen és virágozzék a fotósok és a madarak közötti elengedhetetlen szemkontaktus!