Az Öreg

Már akkor megcsodáltam a később Öregnek keresztelt őzbak agancsát, amikor először megláttam egy pillanatra. Ezen a számomra kedves, szép fényekkel világított hangulat fotón is látszik fejdíszének imponáló mérete.

Azóta többször kerestem és sikerült is mindig egy-egy lépéssel közelebb kerülnöm hozzá - talán három fotóm készült róla - de ébersége miatt nem eléggé. Pedig többnyire ugyanott tanyázik, egy nehezen megközelíthető ritkás nád szigetben. Bármennyit is csiszolódott cserkelési tudományom az évek során, nem tudom a kellő távolságba lopni magam. Igaz, hogy segítői is vannak, néhány suta, melyek előőrsként hamar felfedeznek és riasztják. Kiismerte már az emberek ügyeskedését: a sípra megugrik.

A vadászok is fenik a fogukat a trófeájára, de annyira dörzsölt, hogy minden kísérletet túlél. Nyolc év körülinek becsülik az életkorát és azt gondolják, ha így folytatja, akkor végelgyengülésben fog kimúlni.

Nem csoda hát, ha erős ambíció fűt, hogy "csak azért is" becserkésszem.

Tegnap délután szerencsét próbáltam. Borús idő és jó szelem volt. Már a kukoricás után óvatosan lépkedtem és az utat szegélyező nádszálak között tekingettem ki a búvóhelye melletti magas fűvel borított folyosóra. Megállt bennem az ütő, amikor megpillantottam. Egy sutát követett a rejtő színű magas fűben.

Alig vártam, hogy jobban mutassa magát.

A suta ide-oda járkált, el-el tűnt, a bak meg keresgélte. Az egyetlen út menti fiatal fűzfa törzse mögé igyekeztem, mert onnan jobban beláttam a terepet, de megtorpantam, mert felém nézett. Már megint lebuktam volna?!

Szerencsére nem, amikor másfelé nézett, gyorsan bevágódtam a fedezékbe. A suta nyomát szaglászva közelebb jött.

Örültem a kivételes lehetőségnek, csodáltam szép fejdíszét, de levegőt is félve vettem, nehogy eláruljam magam és megtörjem a varázst. A kukoricás szélén érte utol a nőstényt.

Az csak kérette magát, lovagjára ügyet sem vetve irányt váltott és visszafelé indult. A bak utána.

Az Öreg már kezdett hangulatba jönni, de a suta nem állt meg.

Valahogyan megint lerázta udvarlóját és eltűnt a nádban. Az öreg baknak megint csak a keresgélés öröme jutott...

A síp ott lapult a zsebemben, ha használom, talán most nem ugrik meg... Sokáig haboztam, de végül nem kockáztattam. Már többre vágytam, mint egy igazán közeli kép az Öregről. Már az akciót akartam! Nagyravágyásom el is nyerte méltó büntetését: a bak a sutáját követve végképp odébbállt. :)

Lehet, hogy többé nem látom az idős lovagot. Hacsak az idei új szerelem nem veszi el végképp az eszét... Talán a kapuzárási pánik...Esély van rá, mert, amint tudjuk: öreg őzbak nem vén őzbak! :)