Apadás

Ha hétvége, akkor jégmadár fotózás. Mostanában nálam ez a program, mivel ilyenkor kerülök a holtág közelébe, ahol két hete az akkori kedvező vízállásnak köszönhetően egy év után újra felfedeztük a madarakat. Szombaton és vasárnap kora reggel már a sátrainkban gubbasztunk Tamás barátommal a hínáros kis öböl magas partján a jegeseket és a szép fényeket várva.

Ez a két dolog azonban csak ritkán jön össze egyszerre. A magas fák sűrű lombján át a korai órákban elvétve esik be a napsugár az ágra, de ha beül a madár, akkor azért bármilyen rossz fényben lefotózzuk.  Főleg, ha ilyenkor történik valami érdekes, például halfogás.

Így aztán képeink minősége eléggé szélsőséges és a selejt is sokkal gyakoribb.

Aztán a nap a fák fölé emelkedik, elönti a tájat a fény és a háttér kivilágosodik.

Sajnos, ilyenkor általában már árnyékosabb helyekre húzódnak és beülő fáinkat ritkábban látogatják a jégmadarak. Azért mi még várjuk őket és jobb híján békákat fényképezünk...

...vagy a víz színén futkározó molnárkákat.

Sajnos a víz mostanság már erősen apad, egyre kevesebb a hal és a jegesek mindenféle apró vizi élőlényt összefogdosnak.

A fotós zsákmánya is egyre fogyatkozik, pedig jó lett volna valami látványos akciót elcsípni. Idén csak legfeljebb egy-egy szárnyemelésre tellett.

Még alig kezdődött el, máris a végét sejteti a jégmadár "vadászati szezonunk". Így volt ez eddig minden évben.

És, ha egyszer elszoknak erről a helyről, akkor egy évig megint búcsút mondhatunk ezeknek a gyönyörűségeknek.

A vízbe csapó, vagy onnan hallal felröppenő jelenetekről sajnos csak álmodunk. Csalizás nélkül erre itt szinte semmi esélyünk nincs. Pedig egyszer csak meg kéne próbálni már! Kedves madaraink és az évenkénti szórakoztató fotózás miatt a kis holtágnak így is hálásak vagyunk.