Általam még sosem látott gyönyörű madarak, nevezetesen kanalasgémek fotózásának jó esélye csábított egy új vízre. Kellő időben már állt a sátram a kis tó süppedős partján. Még csak derengett, de már megjelent az égen néhány gémféle.
Ki tudja, hol szálltak le, de a kelő nap fénye csalódáskeltően madár nélküli vizet világított meg körülöttem.
A szórványosan feltűnő barázdabillegetőket, liléket és cankókat leszámítva csupán néhány szerkő szórakoztatott. Egyikük reggeli fürdővel kezdte a napot...
...majd szárnyát tárogatva szárítkozott.
Csak akkor vettem észre, hogy fiatal fióka, amikor az öreg leszállt mellé. Kérem a reggelimet! - mondhatta a kicsi.
Egyre hangosabb követelőzése zsákmányszerzésre indította nevelőjét.
A fióka véget nem érő sipítozása már engem is idegesíteni kezdett.
Aztán végre megérkezett és átadásra került a frissen fogott halacska.
A sipítás megkönnyebbülésemre abbamaradt, a fióka éhsége csillapultával átmenetileg megnyugodott.
Aztán persze ő is elrepült, mint az én reményeim. Ma nem jöttek a gémek. Talán majd legközelebb...
fajin kis irás!
VálaszTörlésHát bizony, a fiókák már csak ilyenek... ;)
VálaszTörlésAz utolsó előtti képnek azért ugye örülsz?
Katának: halványan, mert nem elég közeli. :)
VálaszTörlésM.Szilcsnek: jobb lenne, ha kanalasgémekről szólna. :)
VálaszTörlésA kis telhetetlen kamasz. Már majden akkora mint s szülő, akár ő is mehetett volna zsákmányszerző útra :) Nem féltelek én Endre, a szokásos kitartásoddal összejön majd a kanalasgémes kép is!
VálaszTörlésEzúttal is a próféta beszéljen belőled! :)
VálaszTörlésKanalasgém nélkül is nagyon jó termés volt az újabb csodálatos napkeltével és a szép szerkőfotókkal!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett.
VálaszTörlés