A kihagyott hétvége után nagyon izgatott, hogy tart-e még az üzekedés? Rossz előérzetem egyre fokozódott, amint sorra hagytam el a kihalt réteket. Az utolsón azonban kint volt az Öreg, két sutával. Még egy kicsit kergetőztek is, de nem tudtam közelebb férkőzni hozzájuk, mert az egyik éber suta lebuktatott.
Vissza kellett térnem az elejére. Az első réten végre egy kis mozgást találtam: a Szépfiú éppen a Kecskeszarvút űzte ki a területéről. Túl messze voltak és eltűntek a bozótban, de azért megindultam feléjük. Jól számítottam: az erősebb bak visszatért, de sajnos suta nélkül. A virágok között egyenesen felém tartott.
Néha rám nézett, de nem fogott gyanút.
Jött egyre közelebb.
Fiatal, erős bak, fejlett agancsokkal. Nemhiába adtam neki a Szépfiú nevet. :)
Szép volt egymagában is, de sutával jobban tetszett volna. Miért van egyedül? Tán csak nincs vége máris az üzekedésnek?
Valahogy aztán mégiscsak bizalmatlanná vált és eloldalgott. Fiatal volt az idő, még nem értem be ennyivel, tovább gyalogoltam hát. A rét túlsó végén, az ingoványon túl még egy komoly bakot láttam. Csaknem akkora az agancsa, mint az Öregé. Jó lenne közelebbről is szemügyre venni...
Azzal a gondolattal tértem haza, hogy talán az idei őz szezon utolsó képeit viszem magammal. És nincs közöttük az, amire oly nagyon vágytam...
Hát ez az!Szerintem is a végét járjuk,de amíg mozognak a bakok,van remény!Azt írja a szakirodalom,hogy az üzekedés tényleges végeztével a bakok visszavonulnak,szinte nem lehet találkozni velük!
VálaszTörlésJó hír: ma sikerült! Holnap közlöm a képeket.
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlés