Hajnali jégmadár

Imádom a nyárvégi hajnalokat a szigeten. A párán átderengő gyenge fény sejtelmessé teszi a tájat.

Jégmadarazni indultunk Tamással a kedvenc holtágunkhoz, de annyi időt azért adtunk magunknak, hogy kitekintsünk a Dunára. Vadkacsák mozgolódtak a part közelében.

Az ég, a víz és köztük a templomok megkettőzött árnyképének pazar látványa ismét megérintett és kattogtatásra késztetett.

Ahogyan a vízparti nyárfa levelein átszűrődő arany színű fénypászmákat is meg kellett örökítenem.

Felállítottuk lessátrainkat és vártuk a madarakat, no és azt, hogy a nagy fák lombjain keresztül némi fény is utat törjön magának. Valami oknál fogva csak addig mutatkoznak itt a jegesek, amíg nincs közvetlen napfény. Akkor elvonulnak más, árnyékos vizekre. Fény hiányában pedig tudvalevőleg nehéz jó képeket csinálni. Akciók ezúttal amúgy sem voltak és a vadászatuk sem volt túl sikeres, így csak ülő jégmadarak fotói élték túl a selejtezést. Azokkal pedig már "Dunát lehet rekeszteni".

Abban bízom, hogy kedvező marad a vízállás és a jégmadarak megvárják, hogy újra próbálkozhassak...