KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. augusztus 7., vasárnap

Huzakodás

Mindaz, amit most írok, még pénteken történt. A napkeltét megint a terepről néztem. Könnyű pára lebegett a berek felett.


A hátsó rétre tartottam, hátha látom még az Öreget. Nem tudtam kinézni a szokásos helyére, mert egy gidás suta utamban volt. Hamar felfigyelt rám, de egy szép pillanatot még elkaptam, mielőtt a környéket fellármázva kicsinyével együtt elmenekült.


Kénytelen voltam visszavonulni. A szokott helyén a Szépfiú kísérgette a sutáját. Mélyen be kellett lopóznom utánuk a rétre a nádfal árnyékában. Sokáig vártam, hogy történjék valami, de csak összevissza sétáltak.


A suta néha megpróbált kitörni, de a bak nem engedte ki a területről. Tíz percenként lefeküdtek, különösen a bak tűnt fáradtnak. Egyre távolodtak, kénytelen voltam tovább követni őket. Közben egy másik suta ugrott ki a nádból és riadtan átvágtatott az árnyékfoltos részen. Nem tudom, hogy mi zavarhatta meg?


Természetesen megpróbálkoztam a síppal is, de nem reagáltak. Észrevettem viszont, hogy messze, a rét szélén a Kecskeszarvú felkel fektéből. Azt sem bánnám, ha összeugranának!... De a leskelődő fiatal bak talán már rendre lett utasítva, mert nem mert megindulni a suta felé, inkább eloldalgott.
Már egy órája néztem a távoli őzeket. Csak az volt az esélyem, ha maguktól elém sétálnak. Egyszer aztán végre jöttek is felém. Lekuporodva vártam őket.


A bak igyekezett a nyílt réten tartani a sutát, tehát ő jött a szélén, hozzám közelebb.



Nem vett észre, pedig csak pár szál virág takart. Zavartalanul viselkedett.




 Mintha csak megrendeztem volna, még az egyetlen virágos részre is besétált...


...és igazán közelről mutatta meg szép agancsát.


A Szépfiú mit sem sejtve elvonult előttem, messziről kísérve a sutát. Üzekedés helyett csak huzakodtak, helyesebben az időt húzták. Az én időmet! Mikor ismét jó messzire kerültek tőlem, észrevétlenül kiloptam magam a rétről. Amint kiléptem az útra, egy ismeretlen bak nézett velem "farkasszemet". Akkor mégse sípoltam hiába... Előbb-utóbb jó lesz ez! Fog ez menni!
Lesz itt verekedés és üzekedés is! De remélem, nem éppen a hétvégén, amikor nem leszek Turán! :)

10 megjegyzés:

  1. Éljen, éljen! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  2. Összejön ez Endre! Ilyen kitartás után nem lehet, hogy ne jöjjön össze. A párás, napkeltés kép gyönyörű, már egészen Bodrogzugos hatású :D

    VálaszTörlés
  3. Hááát , nem tudom. A mai reggel már mást mutatott... Köszönöm a dícséretet, nekem is kedvencem az a kép.

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok a gyönyörű képekhez. Vagy tán ez a bak is kevéssé van felszarvazva a te ízlésednek? ;-DDDD

    VálaszTörlés
  5. Köszi. Ez már nekem is tetszik! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó képek!Nem tudom,mennyi időnk van még,én már szombat reggel temettem az üzekedést,erre vasárnap megint sutát üldöző bakot láttam!Az időjárás meg megint bekavart!Grat a fotókhoz!

    VálaszTörlés
  7. Van még időnk, ha nem is sok. Kösz a gratulációt.

    VálaszTörlés
  8. Ezt és a hétfői sorozatot csak most tudtam megnézni, mert a szőlőben dolgoztam, így a sok megjegyzéshez csak annyit teszek hozzá, hogy nem tudtam megállni, hogy a nagyszerű fotókból újra begyűjtsek néhányat magamnak!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, megtisztelve érzem magam.

    VálaszTörlés