KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. február 23., csütörtök

Rejtővel a rejtekhelyen

Újabban a lesben töltött hosszú órákat olvasással igyekszem kellemesebbé tenni. Most éppen ifjúságom kedvenc Rejtő könyveit vettem elő. A fordulatos és izgalmas történeteket sziporkázó szellemességgel, briliáns párbeszédekkel fűszerezi a méltatlanul alulértékelt, zseniális író. Ma az egyik mellékszereplője, a filozófusi vénával megáldott úriszabó egyik mondása köré szövöm történetemet. A legközismertebbet, miszerint "az életünk olyan, mint a nyári ruha mellénye: rövid és céltalan" - most hagyjuk. Arra gondolok, hogy   " a sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág. "
A madárfotós sorsa is ilyen, amikor kiül a lesbe még nem tudja, hogy mit fog fényképezni. Biztosra nem mehet, de valamilyen apró csoda bármikor megtörténhet.
Tegnap több órányi várakozás után minden előjel nélkül egyszerre két ölyv csapott rá a húsra. A könyvemből épphogy felpillantva felkészületlenül ért a villámgyors akció és így csak bemozdult képeket csináltam. A győztes madár falta a koncot, az elvert és még két másik társa a közeli fákon vijjogva méltatlankodott. 


Időnként áttelepültek, de nem merték megtámadni a mohón falatozót.


A csirke bekebelezése éppen úgy történt, mint korábban, nem akarok ismét ugyanolyan képeket mutatni. A disznó belsőség is érdekelte a legerősebb madarat és a földön folytatta a táplálkozást.


Bántott az ügyetlenségem. Este kitaláltam, hogyan fogom elcsípni azt a legelső összecsapást, ha még lesz rá alkalmam. 
Ma délelőtt lehangolóan borús volt az idő, de azért berendeztem a helyszínt és kitettem a csalit. Ebéd után a lesre tartva már láttam is a gyülekező madarakat, akik persze jöttömre odébbálltak. Lesz egy pár órám, amíg visszatérnek! Gyorsan láthatatlanná váltam és beállítottam az állványra tett gépet, a várható gyors összecsapásnak megfelelően. Elővettem a Rejtő regényt és olvasni kezdtem. Időnként jókat nevettem magamban, de a verebek riadói után mindig felnéztem és körbepillantottam. Egyik alkalommal hirtelen ott ült előttem a karvaly. Méghozzá az áhított hím és a legjobb helyen! Íme, a kisebb csoda!


Gyorsan lőttem rá párat, az átállítással csak később foglalkoztam.


A madár ugyanúgy viselkedett, mint a már párszor látott tojó. Jóformán csak a fejét forgatta zsákmányt keresve.


Megcsodáltam narancs színű mellényét - már amennyit látni engedett belőle - és szürke hátát. Érezhetően kisebbnek tűnt, mint a tojó. Erősen szurkoltam, hogy forduljon felém, de ő ismét azt a taktikát választotta, mint  korábban a párja, azaz hátat fordított a bokorban riadtan megbújó verebeknek, mintha nem is érdekelnék őt.


Korábban azt tapasztaltam, hogy a karvaly akár egy óráig is elüldögélhet itt, talán egyszer majd felém fordul.
De a sors - mint egy részeges szabász - másként döntött. 
Egy eget rengetően dübörgő traktort küldött felénk, mire a szép ragadozó elriadt. És ez csak a kisebbik csapás volt, mert a mezőgazdasági jármű a fasor túloldalán elkezdte szórni bűzös rakományát, minden bizonnyal valami jófajta fekáliát.
Iszonyatos bűz árasztotta el szellős rejtekhelyemet, mire a szag erősségével fordítottan arányos módon csökkent az anyatermészet szépsége iránt érzett lelkesedésem. Ugyan idővel a zaj és a bűz is csökkent, de újabb szállítmányok érkeztek és minden kezdődött újra. Tervemet feladva szívesen megfutamodtam volna, ha tehetem, de a kocsim a feleségemmel távol járt. Egyébként pedig értelmetlen volt várni, mert az ölyveket is elriasztotta a nagy zaj. Amikor a sártengeren átgázolva végre beszállhattam a távolabb várakozó megmentő autóba, a feleségem fintorogva kérdezte meg, hogy mibe léptem? Merthogy a bűz a ruházatomba is beitta magát.
Azt azonban el kell ismernem, hogy ha ma reggel valaki a sors megbízásából megkérdez, hogy akarok-e egy szép hím karvalyt fényképezni némi biológiai gáztámadás két órányi elviselése árán, hát gondolkodás nélkül igent mondtam volna! És ezzel talán nem vagyok egyedül... 

21 megjegyzés:

  1. költői irás!

    reméltem hogy a végén nem lesz sírás!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép képek ez is,meg az elözö bejegyzésé is,s mindig örömmel olvasom a hozzàfüzött iràsokat.

    VálaszTörlés
  3. Remek és mosolyogtató írás Endre! A képeket látva kétségtelen, hogy megérte az a kis illat. Örülök, hogy az ölyvek visszatértek a múltkori les elhagyásod után!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rejtőé az érdem, ami az írást illeti.Én viszont valószínűleg jobban fotózom. :)
      Kétségtelem, hogy az ölyvek adják a legtöbb témát ebben a hónapban. Talán mutatkoznak még egy kis ideig.

      Törlés
  4. Válaszok
    1. :) Hét éve kezdtem madarakat fotózni, azóta vágytam egy ilyen képre. Neked is bejöhet, ha komolyan csinálod.

      Törlés
  5. Ismét ki kell emelnem a gyönyörű hátteret a karvaly úr mögött!És úgylátom az előző bejegyzésben megismert ölyv a domináns!Remek képek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A háttér attól ilyen szép, hogy több, mint 100 méternyi szabad tér van a les előtt. Örülök, hogy már az első les telepítésemnél gondoltam erre. És még a fények is jók, csak sajnos tegnap éppen borús volt az idő. Szebb lenne a karvaly, ha csillogna a szeme.

      Törlés
  6. Nagyon szép madár a karvaly, a képek is igen jól sikerültek róla.
    Hozzám nem jönnek más madarak csak az ölyvek egyelőre, de ennek is nagyon örülök. Jövőre tervezem, hogy kicsit berendezem a terepet beszállóágakkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A karvalyt a kis madarak vonzzák, azokat kell jól tartani. Az ölyvek most nagyon bejöttek neked, ne akarj mindent egyszerre, mert akkor jövőre unatkozni fogsz. :)

      Törlés
  7. Akármikor belenézek a Naplódba, mindig újabb nagyszerű fotókat találok! Gyönyörűek a karvalyképek, és a második fotó is nagyon tetszik a kiterjesztett szárnyú ölyvről!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanság sokat ülök a lesen.Igyekeznem kell, amíg még tart az etető szezon. Örülök, hogy tetszenek!

      Törlés
  8. Csodás írás ,és fantasztikusan jó Karvaly fotók!! Én sajnos enni szoktam unalmamban a lesben , de az írásod ráébresztett az olvasás szépségére. Azt hiszem ezután ezt fogom választani , mert a Hasamtól lassan nem bírom a srapát!!:):) barátsággal Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy a képek mellett az írást is értékeled. A kis kép alapján még ehetsz nyugodtan. :)

      Törlés
  9. Gyönyörű szép fotókat készítettél, a karvaly rendesen lenyűgözött. Nekem a képekről eszembe Fekete István: Téli berek c. könyve jut az eszembe. Abban volt egy rész amikor a kis cinegéket zaklatta egy karvaly.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A karvaly az idei szezon meglepetése számomra. Tavaly nem volt hozzá szerencsém. Ezt a művét nem olvastam, de rajta leszek, hogy pótoljam.

      Törlés
    2. Kösz, azt tudom, csak még nem olvastam.

      Törlés