A turai határ mindíg ellát fotótémával. A fácánok, nyulak, őzek megszokott és megunhatatlan fotóalanyok számomra.
A kastély érdekes képet nyújt alkonyatkor a belvizes tavacska hátterében. Virágzik a gólyahír, a vizek felől egyre erősödő békakoncert hallatszik. A bíbicek a nedves réteken tartózkodnak, ott táplálkoznak és keresnek fészkelőhelyet. Újabban cankóféle madarak is megjelentek a tocsogókon, de szinte észrevehetetlenül beleolvadnak a környzetükbe. Csak akkor látom meg őket, amikor már szárnyra kapnak, így még nincs értékelhető fotóm róluk.
Meglepetésként ért, hogy egy idei süldő nyuszival is találkoztam. Egy vércsét riasztottam fel véletlenül a földről, talán a zsákmányáról. Ezt sajnálom, de a képnek örülök. A legutóbbi eredményes fotós határjárásom érdekes észlelése: kabasólyom pihent egy vén nyárfa kiszáradt ágán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése