Eddigi bejegyzéseimben talán túlzottan idealizált képet festettem a lakóhelyem körüli állapotokról. Természetes, hogy a szépet, a felemelő élményt keresem és azt rögzítem, de nem tehetem meg, hogy az árnyoldalt elhallgassam.
A terepen járva tapasztalom, hogy egyre szaporodnak a dűlőutak mentén az illegálisan lerakott szeméthalmok. Nem kell tüzetes átvizsgálás ahhoz, hogy lássam: veszélyes hulladékok is vannak köztük. Építési törmelék az egyik helyen, rossz fazék, festékes doboz, gumiabroncs máshol, televízió képcső a Galgában, vegyes szemét a fokozottan védett egyhajúvirág termőhelyén, a természetvédelmi területet jelző tábla tövében.
Nem szegény emberek hordták oda a hátukon a kupacokat, gépkocsival tették ezt minden bizonnyal. Szerteszét dobált műanyag palackok a gondosan megművelt földek mellett. Bizonyára a munkájukat jól végző traktorosok szomját oltotta a tartalmuk, de miért hagyták ott, miért nem vitték haza a feleslegessé vált göngyöleget? Ki dobálja a bűzös szemetet a kis patakba, hogy ott a növényzeten fennakadva tartósan szennyezzen? Mindez éppen Turán, ahol jól megoldott a szelektív hulladék gyűjtés, rendszeres a lomtalanítás és példaértékű a mezőgazdasági hulladékok központosított komposztálása.
A néhai Honvéd erdő helyén csak a derékban kivágott fák csonkjai maradtak. Az egész erdőt letarolták a fatolvajok. Nem fejszével ám, hanem motoros fűrésszel, nagyüzemileg! Az önkormányzat, de még a rendőrség is tehetetlen. Válság van, élni, fűteni kell, tudom. De mi lesz jövőre, meg azután?
-
Sajnos nem különb a helyzet a Szentendrei szigeten, másik lakhelyem körül sem. Az üdülőterület erdejében, a Fővárosi Vízművek kútjainak védett területén hasonló lomok, az utcákon eldobált sörösdobozok, üvegek, pillepalackok.
A jégmadaras holtág horgászai ott hagyják hulladékaikat, ahová kikapcsolódni járnak. Pedig feltehetően ők is természetszerető emberek. Érthetetlen ez a közömbösség, ez a mérhetetlen kultúrálatlanság.
Mi lesz így velünk? Belefúlunk saját szemetünkbe? Várjuk az árvizet, hogy a Duna kisöpörje, tovább vigye és máshol rakja le mindennapjaink el nem bomló melléktermékeit?
Hány nemzedéknek kell még felnőnie ahhoz, hogy rend legyen körülöttünk? Túl sok a kérdőjel.
Változtatnunk kell, ameddig nem késő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése