Hajnal a Galgánál

Ma reggel fél hatkor már a Galgánál voltam, hogy lessátrazással próbálkozzam. Terepi ruházatban, gumicsizmával a lábamon, teljes fotó felszerelésemmel megrakottan indultam kelet felé a ködös parton. Az volt a tervem, hogy jó messzire gyalogolok, elhagyott, vadjárta tájra, ott felállítom a sátramat és a szerencsére bízom magam. Láttam és fotóztam már errefelé dürgő fácánkakast, szomjukat csillapító őzeket, nádirigót és néhány más madarat.

A mindentudó könnyű fényképezőgépemet azért a nyakamba akasztottam, hogy készítsek néhány tájképet is, a remélt állatfotók mellé. Meglepően sokszor nyúltam a gép után, mert sok szép képet kínált a séta. Vadkacsák húztak el felettem, később őzeket riasztottam meg a töltés túloldalán képződött belvizes tavacska mellől. A bak jellegzetes ugatásszerű hanggal riasztott, majd néhány perc múltán lövés dördült. Sajnálnám, ha miattam kerültek volna az őzek puskacső elé.

Ahogyan a nap emelkedett, a köd vörössé vált és varázslatos fények színezték a tájat. Letettem az egyre jobban elnehezült felszerelésemet és csak a kis géppel foglalkoztam.

Meglepetéssel fedeztem fel, hogy a nyárfák zsenge levelei nem zöldek, hanem sárgás-vörösek, így a fiatal telepítés arany színben pompázik.

A virágzó kökénybokor is különlegesen szép volt a reggeli fényben.



Nemcsak a szemnek, a fülnek is akadt gyönyörködni valója. A madárkoncert szólistája vitathatatlanul a fülemüle volt, de szóltak a rigók, a galambok, egy-egy nádirigó is cserregett már, közben a békák kórusa hallatszott az ingoványból. Fácánkakasok rikoltottak innen-onnan, és egy kakukpár kergetőzött a fák között, egymást hangosan hívogatva. Sajnos, csak egyiküket sikerült lekapnom.

Amikor a nap már magasra hágott, a megszokott fényviszonyok között a vizet és a vízpartot is szemügyre vettem.

A harmatos fűben apró virágok pompáztak. Nem állhattam meg, hogy le ne fényképezzem azokat is.

A lessátrat ugyan felállítottam és egy órát ültem is benne, de mindössze egy nyúl került a közelembe és a fentebb mutatott kakukot sikerült onnan lencsevégre kapnom. Mégsem vagyok csalódott, mert elbűvölt és az állatfotók elmaradásáért sokszorosan kárpótolt a Galga part hajnali szépsége. Biztosra veszem, hogy ez a csodálatos napkelte nem az izlandi hamufelhő következménye volt. :)