KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. április 21., szerda

Hajnal a Galgánál


Ma reggel fél hatkor már a Galgánál voltam, hogy lessátrazással próbálkozzam. Terepi ruházatban, gumicsizmával a lábamon, teljes fotó felszerelésemmel megrakottan indultam kelet felé a ködös parton. Az volt a tervem, hogy jó messzire gyalogolok, elhagyott, vadjárta tájra, ott felállítom a sátramat és a szerencsére bízom magam. Láttam és fotóztam már errefelé dürgő fácánkakast, szomjukat csillapító őzeket, nádirigót és néhány más madarat.



A mindentudó könnyű fényképezőgépemet azért a nyakamba akasztottam, hogy készítsek néhány tájképet is, a remélt állatfotók mellé. Meglepően sokszor nyúltam a gép után, mert sok szép képet kínált a séta. Vadkacsák húztak el felettem, később őzeket riasztottam meg a töltés túloldalán képződött belvizes tavacska mellől. A bak jellegzetes ugatásszerű hanggal riasztott, majd néhány perc múltán lövés dördült. Sajnálnám, ha miattam kerültek volna az őzek puskacső elé.
Ahogyan a nap emelkedett, a köd vörössé vált és varázslatos fények színezték a tájat. Letettem az egyre jobban elnehezült felszerelésemet és csak a kis géppel foglalkoztam.



Meglepetéssel fedeztem fel, hogy a nyárfák zsenge levelei nem zöldek, hanem sárgás-vörösek, így a fiatal telepítés arany színben pompázik.



A virágzó kökénybokor is különlegesen szép volt a reggeli fényben.



Nemcsak a szemnek, a fülnek is akadt gyönyörködni valója. A madárkoncert szólistája vitathatatlanul a fülemüle volt, de szóltak a rigók, a galambok, egy-egy nádirigó is cserregett már, közben a békák kórusa hallatszott az ingoványból. Fácánkakasok rikoltottak innen-onnan, és egy kakukpár kergetőzött a fák között, egymást hangosan hívogatva. Sajnos, csak egyiküket sikerült lekapnom.

Amikor a nap már magasra hágott, a megszokott fényviszonyok között a vizet és a vízpartot is szemügyre vettem.


A harmatos fűben apró virágok pompáztak. Nem állhattam meg, hogy le ne fényképezzem azokat is.


A lessátrat ugyan felállítottam és egy órát ültem is benne, de mindössze egy nyúl került a közelembe és a fentebb mutatott kakukot sikerült onnan lencsevégre kapnom. Mégsem vagyok csalódott, mert elbűvölt és az állatfotók elmaradásáért sokszorosan kárpótolt a Galga part hajnali szépsége. Biztosra veszem, hogy ez a csodálatos napkelte nem az izlandi hamufelhő következménye volt. :)

1 megjegyzés:

  1. Sajnos az egy óra kevés ám !! 3-4 óra türelem kell minimum , és ezt hetente 3x ismételni 1 évig....Lesz eredmény ..:))

    VálaszTörlés