Körülöttünk több helyről is hallatszottak a bikák és abban bíztunk, hogy kicsalogathatjuk valamelyiküket az erdőszélre, ahol már lencsevégre kaphatjuk őket. Meg kellett várnunk, amíg a a külföldi fizető vendégeket a helyi vadásztatók a réten keresztülfutó úton elfuvarozzák a biztos leshelyekre, aztán Józsi megfújta a bőgőkürtjét. Legalább öt helyről hallottuk a bikák válaszait, de hiába reménykedtünk órákon át, úgy esteledett ránk, hogy egyetlen állat sem mutatkozott.
Még szerencse, hogy odafelé menet vaddisznókkal találkoztunk, így nem üres kézzel ballagtunk hazafelé.
A szarvasbőgés lassan véget ér és öreg bőgő bikához továbbra sem volt szerencsém, a jó képre még továbbra is várnom kell. Talán majd jövőre...
Kedves Endre!
VálaszTörlésIgen szép a tölgyetek. Kicsit takarja Józsi barátod, így nem látom jól a törzset, de akár rekordlistás is lehet. Ha egyszer arra jársz és nem felejted el mérd le a kerületét 1,3 m magasan a kedvemért. 5 m felett a listán a helye.
Kedves Róbert!
VálaszTörlésEsküszöm, hogy gondoltam rád a fa láttán! Ígérem, hogy alkalomadtán lemérem.
Csakúgy, mint a legfrissebb bejegyzésemben szereplő fát is, amelyet talán jobban sikerült leképeznem.
A rend kedvéért megjegyzem, hogy a leírásom alapján Róbert kiderítette, hogy a vén fa kocsányos tölgy, listázott és 607 cm a kerülete! Ezúton is köszönöm az érdekes információt Róbertnek.
VálaszTörlés