KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. szeptember 24., péntek

Hajnal az ölyvek mezején

Sötétben indultam a repce tarlóra, lessátorral a hátamon. Szilárdnak tegnap sikerült itt verekedő ölyveket fotóznia kellemes távolságból. Telihold volt, és a határ meglepően világos. Mire felállítottam a sátramat, keletről már derengett...



...nyugaton pedig még teljes fénnyel világított a hold.


Kicsit később felkelt a nap, de még ködös volt a látóhatár.



Az első ölyv körülbelül ekkor érkezhetett. Távol ült le és türelmesen várt a pocok reggelire. Jött egy másik madár is, az előbbihez közel szállt le. Hiába vártak, nem fogtak semmit. Egyszer-kétszer még áttelepültek, közben egyikük beült a sátram elé. A vöröses fény szépen megvilágította.



Nem sokáig maradt, elrepült a másik után, ígéretesebb vadászmezőkre. Több madár már nem mutatkozott, de így is szívesen emlékezem erre a szép hajnali fotós élményre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése