Pár ölyv és más semmi...

Sasimádó barátom aktivizálódott mostanában: sokat jár ki a határba és minden állatra lő, ami elé kerül, de legfőképpen a ragadozó madarakra. Igyekezetét legutóbb siker koronázta, mert a némiképpen megszokott parlagi sasok után a mi vidékünkön igazi különlegességnek számító réti sast fotózott.

A nagy siker után engem is fellelkesített, ráálltam, hogy hajnalban lessátorban kitelepülünk arra a területre, ahol a sason kívül sok más madarat látott. Még sötétben indultunk el gyalogosan a földekre. Egy még lábon álló, elgazosodott repceföldhöz vezetett, melynek egy kisebb részét már levágták. Hat órára már felállítottuk a sátrat és elhelyezkedtünk benne. Szürke felhők takarták el a kelő napot, de legalább nem esett. Még szabad szemmel is alig volt felismerhető a környezetünk, amikor megindultak az ölyvek és megszállták a területet. Öten-hatan lehettek úgy harminc méteres körzetben. A földön ülve várakoztak, néha felreppentek, tovább szálltak, vagy mókásan szaladtak a pockok után. Ügyet sem vetettek a sátrunkra, nyugodtan fényképezhettük őket, de csak ültükben.

Csak már egész világosban vettük észre, hogy úgy ötven méternyire tőlünk több ölyv viaskodik magasra emelt szárnyakkal , egy dombhajlat által félig eltakartan. Talán egy dög birtoklása felett tört ki a háború. Hosszú percekig láttuk a csetepatét, melyet Szilárd egy képével illusztrálok.

M. Szilárd felvétele

Micsoda lehetőség lett volna, ha véletlenül közelebbre települünk!