KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. szeptember 14., kedd

A századik az unokáké

Eleinte nem gondoltam, hogy valaha is elkészül, aztán ahogyan szaporodtak a bejegyzéseim és a blog számlálója egyre nagyobb számokat mutatott, már reméltem és most íme itt van a jubileumi: a századik bejegyzés.

Sok mindenről írtam eddig, sok képet mutattam, fényképeztem állatokat, madarakat, virágokat és évszakokat, napkeltét és alkonyatot, esőt és szivárványt, erdőt és mezőt. Igyekeztem mindent összehordani, ami megragadott és az élet szépségét jelenti számomra. Titkon reméltem, hogy szerény eszközeimmel másoknak is sikerül átadnom valamit mindebből az életérzésből, örömből.

Csak attól tartózkodtam mindeddig, hogy a családomról és az unokáimról írjak. Azt gondoltam, hogy ez nem érdekelhet másokat. Ez alkalommal mégis engedtessék meg nekem, hogy ezt a századik bejegyzést nekik ajánljam, akik az élet minden ajándéka közül a legkedvesebbek számomra. Egyelőre hatan vannak, a hetedik már készülődik a világra jönni, de én még többet szeretnék...


Luca(6), Attila(6), Janka(5), Réka(4,5)

Áron(10)

Petra(17)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése