KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. szeptember 17., péntek

Szarvas (a) keresőben

Seres Józsi, festőművész barátom ismeretségének köszönhetően egy valódi vadászparadicsomban jártam. Dombok ölelésében, vén fákkal szegélyezett festői park közepén áll a modern, nyugati vendégek igényeit is kielégítő vadászház. Itt találkoztunk Istvánnal, a szívélyes erdészeti vezetővel, aki megmutatta nekünk a létesítményt és a legutóbbi, frissen kikészített trófeát, egy német vadász zsákmányát, a nyolc és fél kilós, gyönyörű agancsot.



Ennek láttán rajtam is úrrá lett az izgatottság: de jó lenne találkozni a néhai bika valamely ugyancsak hímnemű rokonával, legalább egy jó kép erejéig. Hátha még bőgés közben fotózhatnám a nemes vadat! Végre megkaptuk az engedélyt az indulásra. Egy olyan lest jelöltek ki számunkra, ahol disznó, dámvad és gímszarvas egyaránt várható volt.


Lógott az eső lába, néha már szemerkélt is, amint rövid autózás után a magasles felé gyalogoltunk. Esőkabát és műanyag zsák volt nálam a fényképezőgép védelmére. A disznók már békésen eszegettek a les előtti vadföldön.




Nagy örömünkre egy-egy bika is elbődült a közelünkben. Csak gyertek elő és mutassátok meg magatokat! - bíztattuk őket. Józsi tett is ezügyben: műanyag csőből maga fabrikálta "bőgőkürtjét" meg-megszólaltatta. Ezzel az eszközzel a vadászok a vetélytársat imitálják, hogy a szerelmi lázban égő bikát rejtekhelyéről kicsalogassák. A bika válaszolgatott is a sűrűből, úgyhogy reménykedtünk... Nagysokára kilépett az erdőből egy szarvas, de csalódást keltően kicsi aganccsal.





Amilyen fenséges egy öreg gím bika a tekintélyes fejdíszével, olyan mulatságos számomra a fiatal hím állat a csökevényes agancs-kezdeményével. Nem baj, majd jön az öregapja is! -vígasztaltuk magunkat. A bikuci eleinte közömbösen viselkedett, de Józsi bőgése egy idő után benne is felnyomta a tesztoszteron szintet és a másikat keresve közeledett...

... majd keresztben elfutott előttünk.



Gyanakodva megállt, ekkor indítottam el ezt a rövidke videó felvételt.

video

Gyorsan kiszaladt a képből és beváltott a sűrűbe. Jó lenne még viszontlátni úgy öt-hat év múlva!
Az öreg bika meg csak orgonált, de nem közeledett. A vadászok szerint már a tehenei között volt, ahol jól érezte magát és nem izgatta holmi vetélytárs. Tapasztalt, öreg állat lehetett... :)
Lassan beesteledett, csupán egy dámtehén bukkant fel a borjával, a végsőkig próbára téve fotómasinám műszaki tudását a legnagyobb érzékenységen is. Ez a kép is csak emléknek jó.



Egészen sötétedésig vártuk az öreg bikát, hogy legalább távcsövön át megláthassuk, ha már fényképezni nem tudjuk, de hiába. Szerencsésnek értékeltük a napot így is, sok szépet láttunk és el sem áztunk közben. Köszönöm Józsinak és az ismerős vadászoknak az élményt!
Az öreg bőgő bikára még mindíg várnom kell. De ez a szép és izgalmas ebben a műfajban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése